Amir Ahmed Nasszer - Én és az Iszlám (Deszy szerint)

Véleményem

Őszintén szólva sokat gondolkoztam, hogy olvassam-e ezt a könyvet vagy ne. Ritkán olvasok az arab világról, ritkán olvasok non-fiction könyveket és ha olvasok is, akkor az inkább a múltról szól, történelmi, nem pedig a jelen problémáit boncolgatja. De valahogy újra meg újra visszatértem a gondolathoz, mert hajtott a kíváncsiságom. Ugyanis nagyon érdekelt, hogy ezt az egészet hogyan látja valaki belülről, valaki olyan, aki ezekben a hagyományokban nőtt fel.

Így utólag nagyon örülök, hogy az olvasás mellett döntöttem. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, több szempontból sem. De valószínűleg pont azért, mert egy bloggerről beszélünk, abszolút fogyasztható volt. Gyanítom, ebben a fordító munkája is benne van, mert nagyon szépen elmagyarázzák a szövegben mindennek a jelentését, ha máshogy nem, lábjegyzetben. (Külön örültem, hogy a szóviccek is megmaradtak ebben a formában.)

Szóval nem egy könnyű téma ez. Egyrészt általánosságban elmerülhetünk kicsit jobban az arab világban, az arab országok napi politikai, vallási kérdéseiben. Nagyon más világ ez a miénkhez képest, és ha igazán megérteni nem is, megismerni úgy lehet, ha az ember hajlandó foglalkozni vele, akár olvasás szintjén is. És mi lenne erre jobb megoldás, mint egy ott nevelkedő, élő ember szemén keresztül szemlélni ezt a kultúrát? 

Másrészről viszont ez nem csak egy általánosságban íródott könyv. Ez egy élettörténet, Amir Ahmed Nasszer története arról, hogy nevelkedett egy kisfiú az arab hagyományok szerint és hogyan kezdett el kérdéseket feltenni az őt körülvevő világgal kapcsolatban. Nagyon érdekes volt például az, hogy az arab világon belül sincs egységes gondolkozásmód arról, hogy a vallással kapcsolatban mit hogyan kellene magukévá tenni. És itt most nem a szélsőségesen radikális, terroristacselekmények szintjén értem a kérdést, hanem abszolút hétköznapi kérdésekben. Például abban, hogy egy kisfiú imádkozhat-e otthon vagy neki is el kell mennie a felnőtt férfiakkal a közös imádságra? És mennyire kell szó szerint venni a büntetést, amennyiben az ember nem gyakorolja a leírtak szerint a vallását? Valóban Allah haragjától kell tartani, ha nem olvasol el bizonyos szövegeket minden nap lefekvés előtt?

"Egy ideig ott volt egy szépséges, lélekben felszabadító, misztikus iszlám, amelyet gyerekként szerettem; később, ezzel összefonódva, jött egy másfajta iszlám, amely megparancsolta, hogy tartanom kell magam bizonyos hitekhez, vagy azt kockáztatom, hogy örökre a pokolban fogok égni. Magas, fojtogató korlátokat emelt közém és a gyerekként szeretett szabad gondolat varázsos kíváncsisága és képzelete közé.
Azt az iszlámot nem szerettem. Az vacak volt. Nyugtalanná tett, de annyira összeolvadt azzal a másikkal, amit tiszteltem és szerettem, hogy többé már nem tudtam őket megkülönböztetni."

Ezek számunkra lehet, hogy nem is tűnnek olyan nehéz kérdéseknek, és nem tudjuk igazán átérezni, hogy bizony valakiknek ezek a kérdések és az erre kapott válaszok az életét határozzák meg. És ne legyünk cinikusak! Az arab világ számunkra felfoghatatlan szokásai ellenére ugyanezek a kérdések a mi világunkat is áthatják. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a keresztény vallásban ugyanezek nem jelentek gondot, vagy legalábbis olyasmit, amin már évszázadok óta vitáznak a követői. 

Viszont pont ez a rengetegféle felfogás az, ami Amirban konfliktust keltett, és ami miatt elkezdett kérdéseket feltenni. Először gyerekként, de felnőtt fejjel már megérti, milyen fontos volt ez. Mert lehet, hogy apró kérdésekkel kezdődött, de aztán egyre többet kérdezett, mígnem már komoly társadalmi problémákat érintett. Mert a gondolkodó ember kérdez, és nem csak megy a többiek után szó nélkül. Ilyen gondolkodókból kellene több az egész világon, de egy olyan területen, ahol komoly társadalmi problémákkal küzdenek főként a vallásra épülő okokból, különösen. Amir úgy volt képes értelmesen, józanul gondolkozni, hogy nem vált meg hagyományaitól, vallásától. Egyszerűen csak hátrébb lépett, hogy kicsit távolabbról, elfogulatlanul megszemléljen olyan kérdéseket, mint például a zsidó-palesztin konfliktus.

Aki egy olyan könyvre számít, amiben egy sok szenvedést megélt arab nő meséli el, hogyan kínozták meg, az csalódni fog. Ilyen könyvből már sokat láttunk. Ez a könyv nem erről szól. Ez a könyv egy fiatalember meséje arról, hogyan igyekezett megtalálni a helyét az arab világban, ahol felnőtt és hogyan lett küldetése az, hogy másokat is rávegyen: gondolkodjanak, ne csak vakon kövessék a tömeget. 

Erre pedig a blogvilágot választotta táptalajul. Bloggerként kifejezetten élveztem azt a részt, ahol Amir elmeséli, hogyan sodródott a blogszférába. Hogyan kezdett el először csak blogokat olvasni, majd gondolkozni egy saját blogon és aztán hogyan jutott el odáig, hogy felvállalta a nevét, vállalva ezzel minden kockázatot. Az új generációnak ugyanis már rengeteg eszköz áll a rendelkezésére, hogy változtasson, és Amir azok közé tartozik, akik éltek a modern technika adta lehetőségekkel. 

Amir saját élményein és gondolatain keresztül mutatja meg nekünk, milyen ma egy arab országban élni. Mik a hétköznapi gondok, milyen problémák fakadnak abból, hogy ilyen szorosan összefonódik az arab világban a vallás és a politika. Milyen az, amikor mindent áthat a cenzúra. Különösen megdöbbentő volt az a rész, amikor teljes természetességgel írt arról, hogy mossák a gyerekek agyát már az iskolákban, mígnem akár olyan vallási fanatizmusra érnek el, amikor 10 évesen nincs is nagyobb vágyuk, mint hogy életüket adhassák az iszlám terjesztéséért.

"Médiának sakk. Oktatásnak sakk. Néma különvéleménynek sakk.
Akkoriban Szudánban nem létezett az internet, így annak nem adhattak sakkot. A tudatlanság politikája így is dermesztően hatékony volt."

Elgondolkodtató olvasmány, az biztos. És ami a legjobb benne, hogy nem elvakultan. Nem védi meg bármi áron az iszlámot, de nem is támadja azt mániákusan, mint ahogy azt sok nyugati mű teszi. Egyszerűen rávilágít a saját hazája gyengeségeire, erősségeire és megoldandó problémáira.

Nem állítom, hogy mindenki élvezni fogja, de akit kicsit is érdekel az arab világ vagy úgy érzi, szüksége lenne arra, hogy többet tudjon, mi zajlik ott és szeretné tágítani a látókörét, annak ajánlom. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy olvashattam. Ezúton is köszönöm a lehetőséget az Atlantic Press Kiadónak!

A recenziót köszönjük Deszy-nek!
Az eredeti bejegyzés: Katt!