William G. Winkler - Zokog a Föld

Zokog a föld

Abban a pillanatban, amikor Andrij kilépett a német külügyminisztériumból, Dieter Heller bekopogott a miniszterhez és tájékoztatta az ügyről. A külügyminiszternek tetszett a kijevi doktor által javasolt megoldás, de rögtön átlátta, hogy német állami intézmény semmiképp sem jelenhet meg a színtéren. Felhívta telefonon Walter Benkwitzet, a kancelláriát vezető államtitkárt, aki a titkosszolgálatokat is felügyeli. Mintegy negyedórás beszélgetés után az államtitkár Münchent hívta, ahol azonnal kapcsolták neki a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) igazgatóját.

– Herr Grossmann, van-e oroszul, sőt lehetőleg ukránul is beszélő ügynöke, aki azonnal bevethető lenne?

– Gondolom, Bébi alkalmas lenne a feladatra, de azt sem tudom, hol tartózkodik jelen pillanatban.  Utána kell nézzek.

– Bébi???

– Sabine Krohn a neve, de a szolgálatnál mindenki Bébinek hívja. Talán mert úgy néz ki, mint aki most jött haza a szalagavató bálról és legkésőbb este tízkor a mama parancsára ágyba bújik, no persze egyedül. Közben ez a mi ma született bárányunk a legjobb profik egyike. Megkeressük őt és egy fél órán belül visszahívom.

Grossmann biztosan tudta, hogy Bébi ideális lenne a küldetés végrehajtására, de a biztonság kedvéért először a komputerében nézett utána Sabine Krohn kisasszony adatainak, majd a személyzeti osztály vezetőjét is hivatta, hogy leellenőrizze az adatok érvényességét, s csak ezután hívta vissza az államtitkárt. 

– Államtitkár úr, Sabine Krohn nevű ügynökünk, akiről az imént beszéltünk, jelenleg is Ukrajnában tartózkodik.

– Na ez igazán nagyszerű. Akkor legyen szíves rendelje őt sürgősen Berlinbe. Ma délután tájékoztatom a kancellár asszonyt az elképzelésről, utána benézek magához, hogy tisztázzuk a részleteket.

7.

Sabine Krohn életkorát tekintve messze túl volt már ugyan a középiskolán, de harmincévesen is csinos szőke fruskának nézett ki, akár egy tizest is letagadhatott. Hosszú szőke haja, hibátlan alakja, friss fehér bőre minden férfi figyelmét felkeltette. Aki kicsit közelebb került hozzá, megcsodálhatta t, érdekes kalandot ígérő, enyhén duzzadt ajkait, de méginkább okos kék szemeit, amelyek sokat elárultak igazi énjéről, hiszen a „fruska” valójában minden tekintetben érettebb volt a koránál.

Sabine hallani sem akart könnyű kalandokról, ő mindig is azt az egyetlen igazit kereste. És mivel az az egyetlen igazi eddig valahogy nem került a látóterébe, igyekezett elfojtani a vágyait és a szövetségi titkosszolgálat vezetőinek megelégedésére inkább a munkájára összpontosított.

A patinás tübingeni egyetemen szerzett diplomát történelemből. Később rájött, hogy a történelem helyett inkább a pedagógia és pszichológia érdekli.  Jó nyelvérzéke volt, így az angol mellett felvette az oroszt és a kínait is. Az egyetem végeztével már folyékonyan tudott oroszul beszélni és jól írni, a mandarin kínait pedig írásban jól megértette, s valamennyire már beszélt is kínaiul. 

Nyelvtudása volt az, ami felkeltette a Szövetségi Hírszerző Szolgálat érdeklődését, amely igyekezett fiatal, jól képzett emberekkel frissíteni állományát. Sabine örömmel fogadta az ajánlatot, hogy egy ilyen érdekes szervezethez menjen dolgozni, de már a szolgálatnál töltött első féléve után csalódottnak érezte magát. A 007-es filmekben látott akcióknak nyoma sem volt az ügynökségnél. Legalábbis az ő  napjai az íróasztal mellett teltek, s nyolc órában kellett a napi politika témáival foglalkozó ügynöki jelentéseket olvasnia, másolnia, értékelnie, lényegükre rövidítenie. Már az is felötlött benne, hogy felmond, amikor végre történt valami: kiküldték egy hathónapos tréningre az amerikai FBI Quentico-i kiképző bázisára. Onnan hazatérve már nem is kellett visszamennie csöppet sem kedvelt íróasztalához, mert közölték vele, hogy terepmunkára küldik.  Fedőfoglalkozásként újságírónőként tevékenykedett a kölni Rheinische Post nevű konzervativ katolikus napilapnál. A laptól szinte azonnal elküldték kijevi tudósítónak.  Unalmas kiküldetésnek tűnt ugyan, de az íróasztali munkához képest valami kis változatosságot mégis jelentett. Sabine tehát ismerkedett az ukrán nyelvvel és az ukrán gazdaság főbb szereplőivel, és persze ugyanolyan érdektelen jelentéseket küldött haza az ipari termelés stagnálásáról, a korrupcióról, mint amilyeneket korábban maga is olvasott más ügynökök fogalmazványaiban.

Ezt az állóvizet kavarta fel a decemberi felkelés, méghozzá alaposan. Ettől fogva Bébi-Sabine állandóan a Majdanon volt, izgalmas tudósításokat küldött haza a téren uralkodó hangulatról, a főszereplőkről. Amikor a szolgálat igazgatója sürgősen hazahivatta, azt gondolta, személyes beszámolót várnak tőle ugyanerről.

Amikor megtudta, hogy új feladatot kap, mely abban áll, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kapcsolatot kell találnia találni Becherovval, az egyik leggazdagabb ukrán milliárdossal, kissé csalódottnak érezte magát. Amikor azonban az igazgató azt is elmondta, hogy milyen fontos üzenetet kell közölnie a milliárdossal, megdobbant a szive: úgy érezte, hogy amit most csinál, az már a történelem része lehet.

A kapcsolatfelvétel egyáltalán nem bizonyult nehéz feladatnak. Kijevi irodájába visszatérve, egyszerűen kikereste Becherov névjegyét, amit egy fogadáson kapott tőle, hátulján a felbecsülhetetlen értékű személyes mobil számmal. Habozás nélkül tárcsázta a számot, s hamarosan fel is vették a telefont a másik oldalon.

– Ramiz Leonyidovics, Sabine Krohn vagyok a Rheinische Post-tól, talán még emlékszik rám, a Dortmund focistáival jártam Önöknél.

– Hogyne emlékeznék magára, kisasszony. Először is jól kikapott a csapatom. Másodszor pedig  ilyen csinos hölgyet nem könnyen felejt el az ember.

– Köszönöm a bókot, uram. Szeretném, ha egy kivételesen sürgős ügyben mielőbb meglátogathatnám Önt.

– Hát persze. Legszívesebben azt mondanám, hogy már jöjjön is, de ma sajnos nem fogadhatom, mert perceken belül indulok Genfbe egy üzleti tárgyalásra. Holnapután újra itthon leszek és találkozhatunk.

– Ne vegye szemtelenségnek, Ramiz Leonyidovics, de még ma kell beszélnem Önnel. Ez az ügy nem tűr halasztást.

A telefonban két-három másodpercig csönd volt, jelezve, hogy Sabine-nak sikerült meglepnie az úriembert. De a válasz nem maradt el.

– Hát... Ha tényleg ennyire sürgős, akkor útban Genfbe leszállok Kijevben. Találkozzunk a boriszpoli repülőtéren egy óra múlva.

Bébi-Sabine már szaladt is lefelé a garázshoz, ahol beült a kocsijába, s noha ki kellett kerülnie a feldúlt belvárost, negyven perc múlva így is megérkezett a boriszpoli nemzetközi repülőtér General Aviation termináljához, ahonnan a magángépek indulnak. Ahogy kiszállt a kocsiból, már csöngött is a mobiltelefonja.

Vivien Holloway - Pokoli szolgálat (Adri szerint)

Rendhagyó módon a fülszöveggel kezdem.

Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbe tettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.

Ez a fülszöveg és a bombasztikus borító nagyot szólt rögtön, és pillanatok alatt felkerült az olvasási kívánságlistámra! 

Hamarosan meg is érkezett, de egy kicsit húztam az olvasását. Vártam, hogy egyre jobban vonzza a polcon a szememet, az édes várakozást.

Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Ezt is vártam tőle, de mégsem.

Tetszett is, meg nem is.

Bővebben kifejtve, valami tinis, csillámos love sztorit vártam egy kis körítéssel. Erre kaptam egy viszonylag masszívan felépített, egyedi világot, igazi egyedi stílussal megfogalmazott írásmóddal.

Kaptam némi rettegést, érdekes szereplőket és nem kimondottan love sztorit.

A világ érdekes lenne, de több információt, a történet jobb kidolgozását, kibontakozást vártam volna ahhoz, hogy maximálisan értékelni tudjam és kedvenc könyv legyen. 

Még bőven elfért volna benne több utalás, több szereplő, több a világról szóló rész.

Ami meg volt írva, az jól. Erre nem is lehet panaszom. Csak olyan hiányosnak éreztem.

Az írónő stílusa könnyed, ironikus, viccelődő. Egyszóval pont a zsánerem.

Így élveztem a könyv olvasását. Mert igazán jól ír, fiatal kora ellenére Wee.

A szereplők érdekesek és trükkösek. Kedveltem őket és nem is. Nem tudtam pontosan felmérni, hogy a "buliba" ki a rossz. Így élveztem nagyon a nem várt fordulatokat. A jófiúból rosszfiúvá avanzsálást. Vagy éppen fordítva. Elég erőteljes karakterek a férfiak, erős jellemekkel, jegyekkel.

Főszereplőnk Lilian is pont egy olyan karakter, akit néha sajnáltam, néha szerettem, néha pedig egyenesen megutáltam. 

Az írónő szépen játszik a szereplők egyéniségével, így nem egy síkúak, unalmasak, sablonosak.

Ez a legnagyobb pozitívuma a könyvnek. 

Néha akkorákat pislogtam egy csavaron, hogy ejha!

Maga a cselekmény is váltakozó. Hol lassú, hol kapkodóan "mindent bele" stílusú, hogy nem győztem kapkodni a fejem a történéseken.

Wee (hogy miért így hívom, mindjárt megmagyarázom) könyvéről egy jó kis sorozat jut eszembe. A szereplők hasonló arcokkal is jelentek meg nekem olvasás közben.

Mert ugye én ahogy olvasok, látom magam előtt az egészet moziszerűen.

Ez a sorozat pedig a Dominon:

A sorozat nagyon jó és Wee könyve is egyszóval. Remélem hamarosan a második része is meg fog jelenni, mert nagyon várom, hogy mi lesz a vége.

Lilian neve és jelleme is kíváncsivá tett. na meg nem mellesleg melyik férfi szereplő lesz a befutó.

A könyvet köszönöm az Atlantic Press kiadónak!

320 oldal
saját, recenzió
Atlantic Press/ Aba kiadó: http://www.atlanticpress.hu/

Idézet:

Ő is éppen akkora hazug volt, mint Lucifer, azzal a különbséggel, hogy neki fehér szárnyakat osztott a sors.

Kinek ajánlanám?                                                                                                                                  A   Bárkinek!                                                                                                                                                                                       

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A borítója, a változatosság, kiszámíthatatlanság

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

-

Népszerű lett Gertruda!

Sikerlistás a Gertruda esküje!

A Bookline tényregény kategóriában első helyen szerepel a Gertruda esküje nem egészen egy héttel a megjelenése után.

A népszerű izraeli író, Ram Oren könyve már egy héttel a magyarországi megjelenés után első helyen szerepel a Bookline tényregény kategóriájában. A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek, Gertruda Babilinskának és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek.

A könyvről egyre jobban szaporodnak a dicsérő recenziók is, így például Zakkant olvas bloggertől a következőt olvashatjuk:

„A Gertruda esküje fájdalmas, szívszorongató, szomorú, néha örömteli, de mindenképpen tanulságos, és fontos történet. Nemcsak történelmi szempontból, hanem azért, mert itt is kiderült, hogy van emberség a világon, vannak segítőkész érző lelkek az ok nélkül gyilkolók között.”

Roni olvas blogger a következőt írja:

„Számomra az egyik legmegdöbbentőbb momentuma a könyvnek mindenképpen az Exodust és annak zsidó menekültjeit érintő atrocitás volt. Ez a 4500 ember éppen a halál torkából, a koncentrációs táborokból menekült meg, s nem vágyott másra, csak az áhított békére a zsidók földjén, a Hazában. S a sok szenvedésért mit kaptak cserébe? Az elutasítást, sőt újabb harcot és vérontást attól a néptől, akik korábban a megváltást hozták nekik...”

További recenziók, érdekességeket találnak itt: https://www.facebook.com/ramorenmagyarszerzoioldala

Gertruda esküje könyvbemutató

Könyvbemutató a Bálint Házban

Lezajlott a könyvbemutató! A Bálint Ház nagytermében, sok érdeklődő előtt megtartottuk a Gertruda esküje bemutatóját.

Először Bokor Pál, az Atlantic Press Kiadó igazgató-főszerkesztője, egyben a könyv szerkesztője beszélt arról, hogy miért tartotta fontosnak e tényregény hazai kiadását. Ram Orent az izraeli John Grishamnek nevezte, és elmondta, hogy e mű Anne Frank naplójának éppúgy rokona, mint a világhírű Exodus regénynek. Fontosnak nevezte, hogy az idő előrehaladtával a holokauszt tragédiájának megismertetése mellett az új zsidó nemzedékek helyzetét, sorsát is feldolgozza az irodalom. Szántó András, a könyv fordítója pedig elmesélte, hogy külföldi útja során véletlenül bukkant rá a műre, és annyira értékesnek találta, hogy azonnal javasolta kiadását az Atlantic Pressnek. Ilan Mor nagykövet beszélt Izrael helyzetéről, és azokról az emberekről, akik a holokauszt idején zsidók életét mentették meg, egyetlen hirtelen elhatározással döntve életről és halálról, meg arról, hogy a jó vagy a rossz oldalra állnak-e. Egyetértett azzal, hogy Ram Oren munkássága rokona a John Grishamének, és elmondta, hogy a szerző műveit repülőút-irodalomnak tartja. Ennek az az oka, hogy a történet annyira letehetetlenül izgalmas, hogy mire az ember az utazás végére ér, a végére is ér. Azt javasolta a megjelenteknek, hogy a közelgő zsidó újév idején okvetlenül szakítsanak időt a Gertruda esküje elolvasására. (A képen: Bokor Pál, az Atlantic Press Kiadó igazgatója, Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete és Szántó András, a könyv fordítója)

Pozsonyi Pikniken az Atlantic Press Kiadó

Hatodik alkalommal rendezték meg Újlipótváros szívében a Pozsonyi Pikniket, melyen idén első alkalommal az Atlantic Press Kiadó is részt vett. A Ram Oren Gertruda esküje című könyv ezen alkalomra látott napvilágot, melynek hatalmas sikere volt a rendezvényen.

Idén is nagy siker volt a Pozsonyi Piknik, a kellemes időben rengetegen eljöttek szeptember hatodikán. Ebben az évben az Atlantic Press is részt vett a népszerű eseményen, és erre az alkalomra készült el a Gertruda esküje. Örömmel jelentjük, hogy sokan megvásárolták az év egyik legizgalmasabb tényregényét. Biztosak vagyunk benne, hogy olvasáskor különleges élményben lesz részük azoknak, akik megismerik Michael történetét, a zsidó kisfiúét, akit Gertruda Babilinska katolikus nevelőnő menekített ki a háború dúlta Lengyelországból.

Ram Oren ma valószínűleg a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak Izraelben egymillió példány fogyott eddig. Tizenhat kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre "folytatása" Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának.