2014. szeptember 21., vasárnap

Vivien Holloway - Pokoli szolgálat (Adri szerint)

Rendhagyó módon a fülszöveggel kezdem.

Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?
Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbe tettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.

Ez a fülszöveg és a bombasztikus borító nagyot szólt rögtön, és pillanatok alatt felkerült az olvasási kívánságlistámra! 
Hamarosan meg is érkezett, de egy kicsit húztam az olvasását. Vártam, hogy egyre jobban vonzza a polcon a szememet, az édes várakozást.

Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Ezt is vártam tőle, de mégsem.
Tetszett is, meg nem is.
Bővebben kifejtve, valami tinis, csillámos love sztorit vártam egy kis körítéssel. Erre kaptam egy viszonylag masszívan felépített, egyedi világot, igazi egyedi stílussal megfogalmazott írásmóddal.
Kaptam némi rettegést, érdekes szereplőket és nem kimondottan love sztorit.



A világ érdekes lenne, de több információt, a történet jobb kidolgozását, kibontakozást vártam volna ahhoz, hogy maximálisan értékelni tudjam és kedvenc könyv legyen. 
Még bőven elfért volna benne több utalás, több szereplő, több a világról szóló rész.
Ami meg volt írva, az jól. Erre nem is lehet panaszom. Csak olyan hiányosnak éreztem.

Az írónő stílusa könnyed, ironikus, viccelődő. Egyszóval pont a zsánerem.
Így élveztem a könyv olvasását. Mert igazán jól ír, fiatal kora ellenére Wee.

A szereplők érdekesek és trükkösek. Kedveltem őket és nem is. Nem tudtam pontosan felmérni, hogy a "buliba" ki a rossz. Így élveztem nagyon a nem várt fordulatokat. A jófiúból rosszfiúvá avanzsálást. Vagy éppen fordítva. Elég erőteljes karakterek a férfiak, erős jellemekkel, jegyekkel.



Főszereplőnk Lilian is pont egy olyan karakter, akit néha sajnáltam, néha szerettem, néha pedig egyenesen megutáltam. 
Az írónő szépen játszik a szereplők egyéniségével, így nem egy síkúak, unalmasak, sablonosak.
Ez a legnagyobb pozitívuma a könyvnek. 
Néha akkorákat pislogtam egy csavaron, hogy ejha!

Maga a cselekmény is váltakozó. Hol lassú, hol kapkodóan "mindent bele" stílusú, hogy nem győztem kapkodni a fejem a történéseken.
Wee (hogy miért így hívom, mindjárt megmagyarázom) könyvéről egy jó kis sorozat jut eszembe. A szereplők hasonló arcokkal is jelentek meg nekem olvasás közben.
Mert ugye én ahogy olvasok, látom magam előtt az egészet moziszerűen.
Ez a sorozat pedig a Dominon:



A sorozat nagyon jó és Wee könyve is egyszóval. Remélem hamarosan a második része is meg fog jelenni, mert nagyon várom, hogy mi lesz a vége.
Lilian neve és jelleme is kíváncsivá tett. na meg nem mellesleg melyik férfi szereplő lesz a befutó.

A könyvet köszönöm az Atlantic Press kiadónak!

320 oldal
saját, recenzió
Atlantic Press/ Aba kiadó: http://www.atlanticpress.hu/

Idézet:
Ő is éppen akkora hazug volt, mint Lucifer, azzal a különbséggel, hogy neki fehér szárnyakat osztott a sors.
Kinek ajánlanám?                                                                                                                                  A   Bárkinek!                                                                                                                                                                                       
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A borítója, a változatosság, kiszámíthatatlanság

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből
-

Nincsenek megjegyzések: