A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A spanyol grófnő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A spanyol grófnő. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 21., péntek

Benkő László - A spanyol grófnő (Árvai Noémi szerint)


Történelmi regény a XX. század talán legsötétebb éveiben.
A borító passzol nem csupán a főhősnőhöz, hanem a trezorhoz is. Akár ezt a festményt is őrizhették volna a sziget villájában. Egyedül a fölső piros csík töri meg kicsit a műkincshatást.
Terjedelemre 444 oldal, plusz két oldal könyvajánló. 
Fülszöveg:
"Benkő László könyveinek száma túl van a harmincon, de az igazi sikert lebilincselő és hiteles történelmi regényei hozták meg számára. Míg az utóbbi években a magyar régmúlt foglalkoztatta a szerzőt, A spanyol grófnő újabb izgalmas fordulatot jelent írói pályáján. Benkő most első ízben fordul a közelmúlt, nevezetesen a II. Világháború eseményeihez egy monumentális ívű történelmi thrillerben. A kerettörténet szerint Elena Angela Morante spanyol grófnő 2007-ben Sevillában személyesen bízta titkait a szerzőre. Elena éveken át az olasz és a német titkosszolgálat megbízásából felépített kincseskamrát felügyelte észak-olaszországi villájában, miközben zsidó árvákat rejtegetett és olasz ellenállókat segített. Képtelen szituáció és valószínűleg talentum kérdése, hogy Benkő bombasztikus megoldások nélkül képes elhitetni, hogy mindez megtörténhetett a valóságban.
Bár Elena még a háború végén is csupán huszonhat éves, ez a törékeny, hiszékeny, a megkergült világ borzalmaival eleinte rettegve és értetlenül szembesülő grófkisasszony az olvasó szeme láttára emelkedik drámai hőssé, akit sem szerelem, sem hízelgés nem képes már elvakítani, s aki többé nem ismer lehetetlent vagy legyőzhetetlen ellenséget."
Kicsit talán sok az író előzetes dicsérete, de ha ezt levonjuk a fülszövegből, jó összefoglalót kapunk.
A történet két szálon bontakozik ki, egyrészt az író szemszögéből, aki mindentudón meséli el a háttérben zajló eseményeket, másrészt a főhősnő, Elena visszaemlékezései alapján. A két szálnak pedig keretet ad a fülszövegben elejtett utalás, miszerint a könyvben leírtak valósak, Elena személyesen mesélte el mindezt az írónak. Csakhogy ez a keret kihasználatlan marad. A könyv epilógusán kívül, ahol csupán egy rövid beszélgetés olvasható a főhősnő és a szerző között, az olvasó nem tud meg semmit a mikéntekről és a miértekről. Nem tudni, hogyan találkoztak, mi a kapcsolat közöttük, vagy egyáltalán miért meséli el életét a spanyol grófnő egy magyar írónak. A hitelesítő célzat így csupán délibáb.
Ami a történet elbeszélésének kivitelezését illeti, az egy remek húzás. Az olvasó valóban úgy érzi, hogy két teljesen más megvilágításból követi nyomon az eseményeket, amit a szerző az igeidőkkel old meg. Elena a múltba helyezi gondolatait, visszatekintve az eseményekre, míg az író jelen időben meséli el a visszaemlékezések között történteket. Egyetlen dolgot hiányoltam csupán a megfogalmazásból: a leírásokat, amiből elsősorban az írói nézőpontba illett volna több. Egy-egy elejtett információn kívül az olvasó ugyanis nem tud sokat sem a szigetről, sem a villáról, és főleg nem a trezorról. Néhány sornyi leírás sokat segített volna a helyszínek elképzelésében és a trezor kincseinek felmérésében. Utóbbi engem különösen érdekelt volna.
A cselekmény tíz év eseményeit meséli el, amibe beletartoznak a második világháború évei és olasz viszonyai. 
A történet elején Elena egy butus, fiatal lány, aki mit sem sejt a körülötte zajló pénzügyi sakkjátszmából. Gyalogként menetel az eseményekben, miközben az olvasó az írói nézőpontnak köszönhetően pontosan tudja, ki kivel üzletel, miért és hogyan. Épp ezért a főhősnő hatványozottan naivnak és gyengének tűnik. Aztán úgy a könyv felénél, mikor már jócskán körbeleng mindent a háború szele, Elena megpróbál a sarkára állni. Egy szinttel magasabb játékos lesz a pénzügyi sakkpartiban, és akad néhány kifejezetten bátor és határozott megnyilvánulása, valahogy mégsem sikerül soha levetkőznie a védtelen nő képét. Végig áldozat marad, pedig a fülszöveg alapján az olvasó számíthatna rá, hogy ragadozóvá fejlődik. Az olvasó sajnálhatja, együtt érezhet vele, de nem tud felnézni rá, nem tekintheti követendő példának.
A háború csupán díszletként van jelen, a hadi események rádióhírek, szóbeszéd útján jutnak csak el a szigetre, és így az olvasóhoz is. Ezen lendít egy új szereplő színre lépése, gyakran elsütött, de megunhatatlan módon. Ezzel pedig mértékkel ugyan, de szerelmi szál is fonódik a hadi- és pénzügyekhez.
Érdekes, hogy a háború éveiben az élelmiszerhiányon és a néha feltűnő vadászgépeken kívül Elena békésen éldegél, míg a harcok utolsó évében, mintha rászakadna a valóság. A könyv vége a korábbi oldalakhoz képest, ahol nyugodt, lassú mederben folydogáltak az események, lényegesen felgyorsul, és elszaporodnak az erőszakos jelenetek. Mintha az író be akarná pótolni az elmaradt háborús borzalmakat, mert tegyen az ember bármit, a háborúban a vész akkor is utoléri. A felpörgött események néhány csavart is hoznak a történetbe, amik között akad kiszámítható és cseppet váratlan is.
A szereplők között több a negatív, már-már ördögi karakter, viszont akad néhány pozitív is. Davide volt a legszimpatikusabb, a legértelmesebb, akinek valóban lehetett drukkolni. A többieknél mindig felmerült a kérdés: "Most vajon mit fog elszúrni?" Ám még így is azt lehet mondani, mindegyik emberi módon viselkedett, hibáztak, ahogy bárki hibázhat. (Igaz, Elenától emeletes ostobaság volt pont egy náci tisztet megkérni egy zsidó család felkutatására...) 
A politikai vonalak is feltűnnek, akad német náci, olasz fasiszta, amerikai katona, olasz partizán bőven. A hangsúly mégsem a hatalmasok játszmáin van, hanem az egyéni érdekeken, elsősorban anyagi viszonylatban. A történet magját ugyanis nem a háború vagy Elena magánéleti csődje adja, hanem a trezor. A villa kincseskamrája álladó szereplő, mindenkinek érdeke fűződik hozzá, mindenki meg akarja szerezni, és ez okozza a konfliktushelyzetet.
Összességében tehát egy pénzügyi játszma ez a könyv, aminek középpontjában egy nő áll, és a világháború adja a hátteret. 
Azoknak ajánlom, akik szeretik az intrikákat, az éveken átívelő, lassan kibontakozó eseményeket, és értékelik, ha mindez háborús viszonyok között történik. Akit viszont a világháború konkrét hadi vagy politikai eseményei érdekelnek, az keressen valami mást, mert, ahogy a borító is hirdeti, itt nem a fronton, hanem a női lélekben zajlanak nagy csaták.

A recenziót Árvai Noéminek köszönjük!

2014. március 19., szerda

Benkő László: A spanyol grófnő (Baranyi Katalin szerint)


Monumentális történelmi regény, amelyet villámgyorsan elolvastam. Második világháborús kalandregény, amelyben a lélektani elbeszélés talán még a kalandoknál is érdekesebb. Kémkedés, politika és embermentő akciók, szaloncsevegés, szerelem és gáláns ajándékok, mesés étkek, csodás ruhák, kedélyes beszélgetés, szadista hóhérok, úriember parancsvégrehajtók, lángoló repülőgépek egyetlen történetben. Fülszövege szerint történelmi thriller, aminek azonban még az elbeszélésmódja is különleges. Ez Benkő László új regénye, amely a spanyol polgárháború és a második világháború szörnyűségeitől körülvett szépséges és vakmerő arisztokratáról mesél: A spanyol grófnőről.

Az író sokak számára jól ismert. Hihetetlenül termékeny szerző, aki írt állattörténetet és szerelmes könyvet, afrikai kalandot és históriai nagyregényt. Sok olvasó ízléssel és jó érzékkel megírt női történeteiről ismerheti, amelyek a Florence sorozatban, különböző álneveken láttak napvilágot. Igazi hivatása azonban a magyar történelem megelevenítése. Nagy sikert aratott a tatárjárásról írt A végső tenger című trilógiája, a honfoglalást felidéző három kötet, a Táltosidők, az Idegen tüzek és a Megszerzett föld, s a tizedik század elején játszódó, kétrészes Viharlovasok. Ebben az új kötetében azonban új terepre indul: a világtörténelemről, mégpedig a huszadik századiról ír, főhőse pedig szellemes, okos és bátor fiatal nő.

Elena Angela Morante grófnő a fikció szerint valóban létező alak. Sevillában beszél a szerzővel mintegy hetven évvel a kötetben elmesélt események megtörténte után, s rábízza egész múltját, emlékeit és élményeit. Mesél neki, s megismerteti egy kegyetlen, veszélyes és különös korszakkal, amikor a világ megőrült és a grófkisasszonyok gondtalan bálozás helyett sebesült repülősöket operáltak, árva zsidógyerekeket bújtattak és kémfőnökökkel kokettáltak. A regény szövege Elena személyes emlékezéseit fűzi össze az életéről szóló egyes szám, harmadik személyű elbeszéléssel és az emlékezéseket új fénybe állító kommentárokkal.

Elena életében a mélyen megélt hit, a szó szerint vett könyörületesség, a bátorság és a szeretet a meghatározó, így képes felnőni a sors által rámért feladatokhoz. Személye azonban ellentmondásos: ahogy számos háborús hőst, őt is félreismerik később, árulót, fasisztát, hízelgőt látnak benne. Ráadásul több titkot is őriz. Vajon beteljesül-e élete szerelme? Gyilkossá válik-e? Megtalálja-e a lányát?

A nagy ívű, de magát olvastatóan izgalmas történelmi regény minden kérdésre választ ad, s talán arra is mintát mutat, hogyan válhat a hétköznapi emberből hős. A spanyol grófnő kitalált története számos valódi történelmi személy életútját idézve kalauzol nagylelkűség, nagyszerűség és merészség között: tanít és szórakoztat.

A recenziót Baranyi Katalinnak köszönjük!

Benkő László: A spanyol grófnő (Gabó szerint)


„Lehetséges, hogy a háborúk is a női lélekben dőlnek el”.


Részlet a könyv fülszövegéből:

Elena grófnő tizenhat éves koráig Sevillában, egy apácazárdában nevelkedett, élettörténete mégis tele van pikantériával. A második világháború éveiben az olasz és a német titkosszolgálat engedelmes eszközeként a szeretőjétől kapott villában a náci főkolomposok által összerabolt gyémántokat rejtegette, de közben ugyanott zsidó gyermekeket is bujtatott a Dél-Olaszországot elözönlő németek elől. 
Szenvedély és kaland, szerelem és háború azonban még így is csak kulissza az ifjú grófnő teljesebb történetéhez képest.


A történet az 1930-as években kezdődik, amikor megismerhetjük Elena grófnőt és szüleit.
" Elena Angelának apja szemében egyetlen megbocsáthatatlan hibája volt: nem fiúnak született."
Összetett, elgondolkodtató regény ez háborús keretben. A gyermekien naív, apai terror alatt élő
spanyol Elena egy olasz szigetre kerül, egy nagyon link, könnyelmű alak feleségeként. Persze, az esküvő is sokat várat magára.. az pedig csak hab a tortán hogy már gyerek is születik az udvarlás alatt, amit érthetetlen módon eltitkolnak a férfi elől.. Ezt a gyereket keresi végig a regényben Elena.

A spanyol polgárháborúról elég keveset tudtam, de a II. világháború se a kedvenc témáim egyike.
Mégis érdekes volt olvasni a történetet, olvastatja is magát. Igaz Elena elég teszetosza nő alak, amikor nyilvánvaló számára, a hazugságok sora akkor is megadóan tűr.....Hol a spanyol temperamentum? A férfi szeretetére vár, vágyakozik aki lépten-nyomon megalázza, semmibe veszi az asszonyt.
Bizony egy "kanál Erős Pista" jó lett volna! A jelleme fejlődik, változik de sokat kell várni erre.
A többi karakter hihetően emberi: gonoszak, gyarlóan harácsolók, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti, még a háború borzalmai közt is.

 Amikor a lelőtt és kimentett amerikai pilóta színrelép az eseményeknek is jót tesz. Elena és a közte kialakuló szerelem, a  kölcsönös törődés szépen jelenik meg a regényben. 

Mindenkinek ajánlanám, aki szereti az emberi sorsok alakulását, a történelmi vonalat olvasni. Érdekes, szomorú regény, ami elgondolkoztat. Az ártatlan gyerekek megmentése, a zsidóüldözés mind, mind komoly téma. A végére minden jóra fordul, még a grófnő is megtalálja  a saját lányát.

A bűnösök is elnyerik méltó büntetésüket. Elenából egy megtört, meggyötört,  de büszke asszony lesz. 
 Benkő László regénye erkölcsi irányt is ad: segíteni a rászorulóknak, akár mi is az éppen uralkodó világrend. A gyönyörű szép borító jól illik a könyvhöz.

Egyetlen negatívum számomra: második kézbevétel után az első 15 oldal egyszerűen kifordult. a borító "vastagsága" egy magazinéval "vetekszik"...szóval egy MINŐSÉGIBB, skandináv krimi tipusú borítót megérdemelt volna, tartalom-ár viszonylatában is!

A recenziót Tamás Gábornak köszönjük!

Benkő László: A spanyol grófnő (Shanara szerint)


Egy korábban írt bejegyzésben már kifejtettem bővebben, hogy miért nem szeretek olyan könyveket olvasni, amelyek története a XX. század első felében játszódik. Benkő László új könyvével mégis kivételt tettem, mert a fülszöveg és az ajánló nagyon érdekesen hangzott, de azért a lelkem mélyén tartottam tőle, hogy a korszakkal kapcsolatos ellenérzéseim újra beigazolódnak. Így is történt. Ez azonban az én problémám és az én furcsa hozzáállásom a korhoz, amelyet próbálok figyelmen kívül hagyni az értékelés során és ténylegesen a regényre és a történetre helyezni a hangsúlyt.


Elena Angela Morante egy gróf lánya, aki tizenhat éves koráig apácazárdában nevelkedett, majd évekig ki sem tehette a lábát a szülői házból. A szigorú felügyelet sem tudja azonban megakadályozni azt, amit a természet el akar rendezni, egy apró kaland következményeként Elenának kislánya születik, akit elszakítanak tőle. Apja az üzleti érdekeket szem előtt tartva egy olasz ékszerkereskedővel állapodik meg, a szerződés és a vagyon biztosítéka Elena. A fiatal lány még az esküvő előtt elutazik Olaszországba, ahol vőlegénye egy kis szigeten álló villában helyezi el megszeppent menyasszonyát, ő maga pedig üzleti útra indul. A háború szele azonban lassan eléri a kis szigetet és meghatározza a rajta élő emberek sorsát.


A II. Világháború eseményei a könyv történetének szerves részét képezik. A Franco diktatúra elől éppen csak elmenekülő Elena a vőlegénye, Valerio révén belecsöppen az olasz fasiszta rendszer belügyeibe. Valerio és annak barátja, Alfredo javaslatára a villában egy trezort alakítanak ki, ahol a náci vezetés által összerabolt értéktárgyakat őrzik. Elena szeme előtt mindössze egy cél lebeg, visszakapni a kislányát, akit még évekkel ezelőtt elvettek tőle. Ez a motiváló tényező, amiért elviseli a megaláztatást és vőlegénye durvaságait. Elena gondolatait és érzéseit a naplójegyzetekből ismeri meg az olvasó, míg a másik nézőpont egy kívülálló szemszögéből mutatja be az eseményeket, így tudomásunk van Valerio üzleti megbeszéléseiről, Alfredo szervezkedéseiről és persze értesülünk a bel- és külpolitikai változásokról, a háború alakulásáról is.

Minden tiszteletem a szerzőé, aki egy női főszereplőt állított az események középpontjába és a naplójegyzeteken keresztül részben az ő szemszögéből meséli el a korántsem könnyed történetet. Elena a tizenhat évnyi zárdában eltöltött időnek és apja szigorú felügyeletének köszönhetően egy végtelenül naiv, tapasztalatlan lány, aki mindenkiről csak a jót tételezi fel, még akkor is, ha ez a korszak általában nem a jóságról és önzetlenségről híres. Végtelenül idegesített az a hiszékenység, amely főhősnőnk jellemének alapját képezte és amely miatt majdnem fel is adtam a könyv olvasását, mindössze az tartott vissza, hogy végre megpillantottam a jellemfejlődés lehetőségét a grófnőben. Számomra lassan, de egyébként teljesen hihetően és életszerűen végre sikerült a világtól elzárt, eddig a széltől is óvott lánynak tapasztalatra szert tennie és összeraknia az információmorzsákat, amelyek a körülményekkel vegyülve végül is egy határozott, elvekkel rendelkező és meghatározott célokért küzdő nő kialakulásához vezettek. A történet végén már tényleg az az öntudatos asszony tekintett vissza a lapokról, akit a fülszöveg is ígért. A női nézőpont különleges hangulatot ad a történetnek, hangsúlyosabbá válik a kiszolgáltatottság és a mellőzöttség érzése és jelen esetben nagyobb a lehetőség a jellemfejlődés bemutatására is.
Érdemes néhány szót ejteni a férfi főszereplőkről, akik jelentős része az én szememben eléggé negatív és bizony a kor szellemének és elvárásainak megfelelően, leginkább lealacsonyítóan viselkedik a női nemmel. Ebbe a kategóriába tartozik az én szememben Elena apja, a vőlegénye, Valerio, valamint az ismerősei, Alfredo és a későbbiekben Andreas is. Hideg és számító kor ez, amely ennek megfelelő embereket nevel. Azért a leírtak ellenkezőjére is akad példa a regényben, rögtön kettő is, Davide és kedvenc pilótám, akiket nagyon megkedveltem, leginkább a bátorságuk, eltökéltségük és egyenességük miatt.

Sokat gondolkoztam azon, hogy a szerző kinek, melyik nemnek is szánta elsősorban a regényt, hiszen egy nőt állít az események középpontjába, a női gondolatok és érzések áthatják a regényt, ezért valószínűleg a gyengébb nem képviselői is szívesen veszik majd a kezükbe a könyvet. A cselekmény ugyanakkor elég rideg és számító, pont amilyen a környezet, a kor, illetve elég hiteles is ahhoz, hogy a férfi olvasók számára is kellő élményt jelentsen az olvasás. 
Számomra lehetett volna kicsit hangsúlyosabb a magánéleti része a történetnek, ezzel valamivel több melegséget, bizalmat, reményt tudott volna belecsempészni az író az egyébként nem túl biztató szituációba.
Az előző gondolataim és az egyébként belőlem fakadó ellenérzés ellenére azt mondom, hogy a regény nagyon jó és minőségi. A történet leköti az olvasót és azt vettem észre magamon, hogy bizony érdekel Elena sorsa és határozottan drukkoltam neki, valamint a hozzá közelállóknak, hogy vészeljék át a háború egyre emberpróbálóbb időszakát. Úgy jártam a regénnyel, mint amikor horrorfilmet néz valaki, a véres jeleneteknél eltakarja a szemét és csak az ujjai között kukucskál kifelé. A könyvre vetítve ez úgy néz ki, hogy bár ha lehet, akkor elkerülöm a hasonló témákat, de most mégis fergeteges tempóban haladtam az olvasással, mert egyre jobban érdekelt a történet vége és igazán megérintett a grófnő viszontagságos, kihívásokkal teli élete.


A történet valós történelmi eseményeken alapul, éppen ezért volt furcsa a számomra, hogy nem túl gyakran jelentek meg konkrét dátumok a történetben, inkább bizonyos cselekményekkel kapcsolatos utalásokkal találkoztam (pl. "amikor a Badoglio-kormány hadat üzent Németországnak"). A naplójelleg is hangsúlyosabb lett volna , ha ténylegesen napló formát ölt, azaz megjelennek a dátumok. A regény maga ad magyarázatot arra, hogy miért is van ez így, bár az is igaz, hogy erre csak a történet legvégén kaptam meg az indoklást.


A kiadásról egyelőre még nem tudok nyilatkozni, mert a regény éppen csak a nyomdába került, de biztos vagyok benne, hogy a kiadóra jellemző minőséget fogja kapni a vásárló. A szövegen látszik, hogy sokat foglalkoztak vele, nem emlékszem, hogy találtam volna benne hibát, semmi nem zökkentett ki az olvasás közbeni elmélyülésből. Ezek apróságok, de nyilvánvalóvá teszik, hogy a kiadónak fontos a könyv és az olvasók elégedettsége.

Összetett regény ez, amely olvastatja magát, emberi sorsokat jelenít meg, ugyanakkor megfogalmaz egy erős társadalomkritikát is a korral, a II. világháború eseményeivel, illetve azok közvetlen és közvetett hatásaival szemben. Mind témáját, mind hangulatát tekintve komornak és elgondolkoztatónak tartom a történetet, amely igénybe veszi az olvasóját. Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a történelmet, mert ez a regény hiteles és az olvasó minden ízében érzi a háború hatásait és következményeit. Mindenkinek, aki szereti a különleges emberi sorsokat, a megpróbáltatásokkal teli cselekményt, mert Elena fiatal nő létére fantasztikus dolgot hajt végre és teszi mindezt úgy, hogy egyszerűen csak nőként viselkedik, nem mond ellen az érzéseinek. Ékes bizonyítékát adja annak, hogy a logika és az érzelem megfelelő aránya többre képes, mint gondolnánk.


Pontszám: 8
Kiadó: Atlantic Press Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 448 oldal
Teljes ár: 3.490,- Ft
Forrás: recenziós példány, kiadótól (pdf, előolvasás)

A recenziót Shanara-nak köszönjük!