Benkő László - A spanyol grófnő (Árvai Noémi szerint)

Történelmi regény a XX. század talán legsötétebb éveiben.

A borító passzol nem csupán a főhősnőhöz, hanem a trezorhoz is. Akár ezt a festményt is őrizhették volna a sziget villájában. Egyedül a fölső piros csík töri meg kicsit a műkincshatást.

Terjedelemre 444 oldal, plusz két oldal könyvajánló. 

Fülszöveg:

"Benkő László könyveinek száma túl van a harmincon, de az igazi sikert lebilincselő és hiteles történelmi regényei hozták meg számára. Míg az utóbbi években a magyar régmúlt foglalkoztatta a szerzőt, A spanyol grófnő újabb izgalmas fordulatot jelent írói pályáján. Benkő most első ízben fordul a közelmúlt, nevezetesen a II. Világháború eseményeihez egy monumentális ívű történelmi thrillerben. A kerettörténet szerint Elena Angela Morante spanyol grófnő 2007-ben Sevillában személyesen bízta titkait a szerzőre. Elena éveken át az olasz és a német titkosszolgálat megbízásából felépített kincseskamrát felügyelte észak-olaszországi villájában, miközben zsidó árvákat rejtegetett és olasz ellenállókat segített. Képtelen szituáció és valószínűleg talentum kérdése, hogy Benkő bombasztikus megoldások nélkül képes elhitetni, hogy mindez megtörténhetett a valóságban.

Bár Elena még a háború végén is csupán huszonhat éves, ez a törékeny, hiszékeny, a megkergült világ borzalmaival eleinte rettegve és értetlenül szembesülő grófkisasszony az olvasó szeme láttára emelkedik drámai hőssé, akit sem szerelem, sem hízelgés nem képes már elvakítani, s aki többé nem ismer lehetetlent vagy legyőzhetetlen ellenséget."

Kicsit talán sok az író előzetes dicsérete, de ha ezt levonjuk a fülszövegből, jó összefoglalót kapunk.

A történet két szálon bontakozik ki, egyrészt az író szemszögéből, aki mindentudón meséli el a háttérben zajló eseményeket, másrészt a főhősnő, Elena visszaemlékezései alapján. A két szálnak pedig keretet ad a fülszövegben elejtett utalás, miszerint a könyvben leírtak valósak, Elena személyesen mesélte el mindezt az írónak. Csakhogy ez a keret kihasználatlan marad. A könyv epilógusán kívül, ahol csupán egy rövid beszélgetés olvasható a főhősnő és a szerző között, az olvasó nem tud meg semmit a mikéntekről és a miértekről. Nem tudni, hogyan találkoztak, mi a kapcsolat közöttük, vagy egyáltalán miért meséli el életét a spanyol grófnő egy magyar írónak. A hitelesítő célzat így csupán délibáb.

Ami a történet elbeszélésének kivitelezését illeti, az egy remek húzás. Az olvasó valóban úgy érzi, hogy két teljesen más megvilágításból követi nyomon az eseményeket, amit a szerző az igeidőkkel old meg. Elena a múltba helyezi gondolatait, visszatekintve az eseményekre, míg az író jelen időben meséli el a visszaemlékezések között történteket. Egyetlen dolgot hiányoltam csupán a megfogalmazásból: a leírásokat, amiből elsősorban az írói nézőpontba illett volna több. Egy-egy elejtett információn kívül az olvasó ugyanis nem tud sokat sem a szigetről, sem a villáról, és főleg nem a trezorról. Néhány sornyi leírás sokat segített volna a helyszínek elképzelésében és a trezor kincseinek felmérésében. Utóbbi engem különösen érdekelt volna.

A cselekmény tíz év eseményeit meséli el, amibe beletartoznak a második világháború évei és olasz viszonyai. 

A történet elején Elena egy butus, fiatal lány, aki mit sem sejt a körülötte zajló pénzügyi sakkjátszmából. Gyalogként menetel az eseményekben, miközben az olvasó az írói nézőpontnak köszönhetően pontosan tudja, ki kivel üzletel, miért és hogyan. Épp ezért a főhősnő hatványozottan naivnak és gyengének tűnik. Aztán úgy a könyv felénél, mikor már jócskán körbeleng mindent a háború szele, Elena megpróbál a sarkára állni. Egy szinttel magasabb játékos lesz a pénzügyi sakkpartiban, és akad néhány kifejezetten bátor és határozott megnyilvánulása, valahogy mégsem sikerül soha levetkőznie a védtelen nő képét. Végig áldozat marad, pedig a fülszöveg alapján az olvasó számíthatna rá, hogy ragadozóvá fejlődik. Az olvasó sajnálhatja, együtt érezhet vele, de nem tud felnézni rá, nem tekintheti követendő példának.

A háború csupán díszletként van jelen, a hadi események rádióhírek, szóbeszéd útján jutnak csak el a szigetre, és így az olvasóhoz is. Ezen lendít egy új szereplő színre lépése, gyakran elsütött, de megunhatatlan módon. Ezzel pedig mértékkel ugyan, de szerelmi szál is fonódik a hadi- és pénzügyekhez.

Érdekes, hogy a háború éveiben az élelmiszerhiányon és a néha feltűnő vadászgépeken kívül Elena békésen éldegél, míg a harcok utolsó évében, mintha rászakadna a valóság. A könyv vége a korábbi oldalakhoz képest, ahol nyugodt, lassú mederben folydogáltak az események, lényegesen felgyorsul, és elszaporodnak az erőszakos jelenetek. Mintha az író be akarná pótolni az elmaradt háborús borzalmakat, mert tegyen az ember bármit, a háborúban a vész akkor is utoléri. A felpörgött események néhány csavart is hoznak a történetbe, amik között akad kiszámítható és cseppet váratlan is.

A szereplők között több a negatív, már-már ördögi karakter, viszont akad néhány pozitív is. Davide volt a legszimpatikusabb, a legértelmesebb, akinek valóban lehetett drukkolni. A többieknél mindig felmerült a kérdés: "Most vajon mit fog elszúrni?" Ám még így is azt lehet mondani, mindegyik emberi módon viselkedett, hibáztak, ahogy bárki hibázhat. (Igaz, Elenától emeletes ostobaság volt pont egy náci tisztet megkérni egy zsidó család felkutatására...) 

A politikai vonalak is feltűnnek, akad német náci, olasz fasiszta, amerikai katona, olasz partizán bőven. A hangsúly mégsem a hatalmasok játszmáin van, hanem az egyéni érdekeken, elsősorban anyagi viszonylatban. A történet magját ugyanis nem a háború vagy Elena magánéleti csődje adja, hanem a trezor. A villa kincseskamrája álladó szereplő, mindenkinek érdeke fűződik hozzá, mindenki meg akarja szerezni, és ez okozza a konfliktushelyzetet.

Összességében tehát egy pénzügyi játszma ez a könyv, aminek középpontjában egy nő áll, és a világháború adja a hátteret. 

Azoknak ajánlom, akik szeretik az intrikákat, az éveken átívelő, lassan kibontakozó eseményeket, és értékelik, ha mindez háborús viszonyok között történik. Akit viszont a világháború konkrét hadi vagy politikai eseményei érdekelnek, az keressen valami mást, mert, ahogy a borító is hirdeti, itt nem a fronton, hanem a női lélekben zajlanak nagy csaták.

A recenziót Árvai Noéminek köszönjük!