Nagy Nikolett Beatrix - Életfogytig (Németh Balázs szerint)

Cím : Nagy Nikolett Beatrix : Életfogytig ( Időtlenek I. )
Kiadó : Aba
Kiadás éve : 2013
Oldalszám : 160
Kötés : Puha
Ár : 1150 Ft

"A leggyötrőbb mégis a magyarázat hiánya, hogy nem tudod, miért bánnak így veled az emberek, így esélyed sincs változtatni. Ez mindig is így volt és így is lesz. Örökké."

Fülszöveg : Minden egy titokzatos idegen tükörképével kezdődött. Egy arccal, mely szomorúan nézte a lányt. Emma zárt világa hirtelen megrendül, egy nap leforgása alatt megváltozik minden. A világ kinyílik előtte, új élmények és érzések várnak rá. Az idő már nem lesz többé kihívás számára, mert egy különleges ősi betegségben szenved: Időtlen. Akárcsak a tükörbéli arc tulajdonosa, a fiatal férfi, Ében. 

Emmát elemi erővel vonzza a szomorú szemű ismeretlen fiú, aki észrevétlenül lopja be magát a lány szívébe. Ám mielőtt szerelmük kiteljesedhetne, a csapás megérkezik egy őrült nő személyében, és Emma képtelen lesz szembeszállni a sorssal, hogy megvédhesse épphogy felfedezett boldogságát. 
Szerelembe esni könnyű. Elszökni a végzeted elől a szerelmeddel, már kevésbé az. 
Életfogytig – Tarthat addig egy szerelem?

Nagy Nikolett Beatrix egyik festménye

Első benyomás : Nagy Nikolett Beatrixot még 2013 tavaszán egy író-olvasó találkozón ajánlotta Szurovecz Kitti írónő. Niki könyve akkor még kiadás előtt állt, de Kitti csak jót mondott a műről, ezért elhatároztam, a megjelenés után megszerzem. Ám ez kicsit elmaradt, ugyanis mindig mást vásároltam helyette, egészen az idei Könyvhétig, ahol szinte fillérekért könyörgött a könyv, hogy jöjjön haza velem. Sikerült ott találkoznom az írónővel is, aki nagyon szimpatikus személyiség.  Lebeszélnem vele, egy interjút, hogy Ti is jobban megismerjétek. A könyv kivitelezés szempontjából elég jól sikerült. Igaz, hogy vékonyka, de az oldalak teljesen ki vannak használva. Kevés üres részt találunk. Fogásra is kellemes, vékony papírokra nyomtatták. A borító egyszerű, de pont ez a szépsége.

A történet és felépítés :  Nehéz erről a könyvről írni. Egyrészt nagyon rövidke történetről beszélünk, másrészt nem akarom lelőni a poént. Akkor " in medias res" módjára vágjunk bele a közepébe. A történetben megismerünk egy átlagosnak tűnő 19 éves lányt, aki mit sem tud róla, hogy különleges. Ő az Időtlenek közé tartozik, ami azt takarja, hogy nem öregszik, de ugyanúgy meghalhat, mint bármelyikünk. Mikor Emma megtudja, hogy különleges, három férfihoz kerül, név szerint Ébenhez, Matthez és Klaus-hoz. Ők mindhárman különlegesek. Különböző kalandok történnek velük a történet folyamán. Nagyon a könyvecske végén megismerjük Nonnavellt, aki a főgonosz szerepét tölti be. De ennél többet nem akarok írni. Nem is tudnék spoiler nélkül.

Egyik jelenet a könyvből

Akkor úgy általában.  A könyv műfaját tekintve nagyon nehezen tudnám meghatározni. Romantikus történet? Nem igazán, a könyv vége felé kezd csak kialakulni egy kis romantikus szál Emma és Éden között. Azt hittem, a csókig sem jutunk el. Fantasy? Azon kívül, hogy a szereplőink Időtlenek, nincs semmi fantasztikus dolog. Akkor realista? Az sem teljesen. Ezek mind megtalálhatóak ebben a 160 oldalas kisregényben. Érdekes, de semmiből sem volt túl sok. Arányosan ötvözte az írónő a műfajokat, ezzel egészen egyedit alkotott. 

A helyszínek igényesen ki lettek dolgozva. Itt sem jelenik meg a fantasztikum. Pontos város- vagy helységnevet nem tudunk meg. Ezért is azt sugallja felénk : Ez egy teljesen átlagos történet, bárhol megtörténhet. Ez így is van. Város, iskola, kastély mindenütt van. 

Az első pár sor után észrevettem, hogy Niki mesterien tud fogalmazni. Olyan szófordulatokkal találkoztam a könyvben, melyek lenyűgöztek. Emellett gyönyörű metaforákkal és hasonlatokkal tűzdelt szöveget vehettem a kezembe, amely csak úgy sodort magával. Ja, és humorból sem volt hiány :) Észre sem vettem, hogy vége lett. Elsőkönyves szerzőtől nagyon ritkán látni ilyen minőségű alkotást. Szívből gratulálok!

Karaktereink tökéletesen életszerűek, némi plusszal, ami jelen esetben az, 

A főgonosz, Nonnavell

hogy Időtlenek. Emma kicsit hajaz a Twilight Bellájára, de csak icipicit. Főként naivsága és ügyetlensége miatt hozom ide a Twilightot, de másban még hasonlóságot sem véltem felfedezni a másik sorozattal. Ébenben megvan a kellő titokzatosság, a bátorság és a kellő érzékiesség, ami egy főhősben meg kell, hogy legyen. Sajnálom, hogy a szerelmi szál is csak a könyv vége felé bontakozott ki. Bár érezhettük a két főhős közti kémiát már a történet elején is, de igazság szerint akkor még azt sem tartottam kizártnak, hogy Matt lesz Emma lovagja. De ez nem így lett szerencsére. A többi szereplő is eléggé ki van dolgozva. Különösen tetszett, hogy szinte csak 3-4 szereplő körül forgott a történet, nem nagyon keveredtek bele jelentéktelen alakok. Ám nekem a főgonosz, aki éppen csak beköszön hozzánk az utolsó fejezetben, kicsit gyenge volt nekem. Lehet, a későbbiekben teljesen kimutatja a foga fehérjét. Lehet, kicsit lájtosabb főgonoszunk lesz, vagy nem volt ideje kibontakozni?

A történet szép lassan halad előre. Nagyon sok apró részlet kiderül a szereplők életéről, valamint jelleméről. De a vége........ ah. Hogy lehet így egy könyvet befejezni kedves Nikolett? :D Nyitott minden.Akkora függővéget hagytál nekünk, hogy ah....... :) Pont ott vágod el, amikor kezd kibontakozni minden, meg amikor a főgonoszunk is csinál valamit a zsaroláson kívül. Kérem most a következő részt!

Emma és Ében

Értékelés/ Összegzés :  

Történet : Rövid, de tömör. Függővég! Most úgy érzem, hogy egy nagy, vastag könyvből csak nagyon keveset olvastam. De tetszett :)

Karakterek : Kidolgozottak, szerethetőek, életszerűek. Talán ez a három legfontosabb dolog.

Borító : Kicsit nagyon egyszerű számomra. Szebbet érdemelne a könyv. 5/3

Összességében : 4,5/5 Elsőkönyves szerzőtől szép teljesítmény :)

Nagyon várom a folytatást! Figyelni fogom a kiadót ezentúl. Kap más szerző is tőlük majd esélyt.

A véleményt Németh Balázsnak köszönjük!

Nagy Nikolett Beatrix - Életfogytig (ekultura.hu)

Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy az Aba Kiadó felkarolta Niki könyvét, bár kissé elszomorodtam, mikor megtudtam, hogy a Szivárvány könyvek között fogja megjelentetni, ugyanis ez azt jelentette, hogy meglehetősen rövidke lesz.

Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy az Aba Kiadó felkarolta Niki könyvét, bár kissé elszomorodtam, mikor megtudtam, hogy a Szivárvány könyvek között fogja megjelentetni, ugyanis ez azt jelentette, hogy meglehetősen rövidke lesz.

Nyaralásra vittem magammal az Életfogytigot, hogy a strandon, napozás közben elmerülhessek az Időtlenek világában. Azt kell mondanom, ez a könyvecske pontosan ilyen alkalmakra való, könnyed, szórakoztató kikapcsolódás, csak vigyázni kell, nehogy közben a napon ragadjon az ember, mert bizony csúnyán megéghet.

A történet már az első oldalakon magába szippantott: tetszett az Időtlenek ötlete. Végre nem a szokványos, vámpírok-vérfarkasok témakör. Azt is kifejezetten jónak találtam, hogy bár az Időtlenek halhatatlanok, nem sebezhetetlenek. Ugyanúgy meg lehet őket ölni, mint az átlagos embereket, egyszerűen nem öregszenek, tehát ha csak nem törnek az életükre, nem halhatnak természetes halált.

Szintén tetszett, hogy bár maga a történet rövidke, több hónapnyi eseményt ölel fel, így nem hat természetellenesnek Emma és Ében kibontakozó szerelme, hiszen van épp elég idejük, hogy megismerjék egymást. Ennek kifejezetten örültem, ugyanis a mostani ifjúsági regényekben olvasható instant szerelem (meglátom, és már azonnal szerelmes vagyok belé) egyáltalán nem hihető, itt viszont szépen nyomon követhető volt a fiatalok kapcsolatának kialakulása.

Az írónő ügyesen játszik az érzelmekkel, szépen fogalmaz, és a leírásai is nagyon érzékletesek. Különösen a gyász leírását éreztem hitelesnek, a veszteség, a fájdalom ugyanis teljesen átélhető és szívbemarkoló volt. Sok könyvnél tapasztaltam, hogy az írók felületesen kezelik ezt a témát, néhány oldalban át is lépnek rajta, de itt szerencsére Niki nem bagatellizálta el.

Érezhető, hogy ez még csak egy bevezető kötet, így a történet is függővéggel zárul, ami után az olvasó alig bírja kivárni a második rész megjelenését, melyet már idén augusztusban a kezünkbe foghatunk.

Remek kezdés egy első könyves író tollából. Gyorsan olvasható, szépen kivitelezett regény, ajánlom mindenkinek, aki megcsömörlött a manapság annyira divatos természetfeletti lények dömpingjében, és egy kedves, szeretni való szerelmi történetről akar olvasni.

Sasvári Vivien - 2013. augusztus 17.

Köszönjük az ekulturának!

Nagy Nikolett Beatrix - Életfogytig (Roni szerint)

Fülszöveg:

Minden egy titokzatos idegen tükörképével kezdődött. Egy arccal, mely szomorúan nézte a lányt. Emma zárt világa hirtelen megrendül, egy nap leforgása alatt megváltozik minden. A világ kinyílik előtte, új élmények és érzések várnak rá. Az idő már nem lesz többé kihívás számára, mert egy különleges ősi betegségben szenved: Időtlen. Akárcsak a tükörbéli arc tulajdonosa, a fiatal férfi, Ében. 

Emmát elemi erővel vonzza a szomorú szemű ismeretlen fiú, aki észrevétlenül lopja be magát a lány szívébe. Ám mielőtt szerelmük kiteljesedhetne, a csapás megérkezik egy őrült nő személyében, és Emma képtelen lesz szembeszállni a sorssal, hogy megvédhesse épphogy felfedezett boldogságát. 

Szerelembe esni könnyű. Elszökni a végzeted elől a szerelmeddel, már kevésbé az. 

Életfogytig – Tarthat addig egy szerelem?

A könyvről:

Annak ellenére, hogy nem rajongok túlságosan a kifejezetten romantikus történetekért és regényekért, a mesék különös és álomszerű romantikáját mindig is ittam magamba és rajongásig hódoltam nekik. 

Amióta gyermekeim vannak - ráadásul lányaim -, a tündérmesék iránti hódolatom ismét felélénkült, iszom magamba az ő meséiket, a varázslatot, az álmokat, amit ezek az idealizált és sokszor bizony túlzó történetek hivatottak beléjük plántálni. 

Mert a mesék bizony vágyak, álmok és remények tárháza, a gyermeki ártatlanság szembesítése a gonosszal, a jó győzedelmeskedése a gonosz felett... Jó esetben...

Én pedig, mikor a kezembe vettem Nagy Nikolett Beatrix Életfogytig című könyvét, csak reméltem, hogy ezúttal is így lesz...

A könyv hősnője Emma, egy magányos, meg nem értett kamaszlány, aki egy napon, a tükörbe belenézve nem saját magát látja, hanem egy szomorú szemű, fiatal fiút. Eleinte azt gondolja, talán a kimerültségtől hallucinál, ám hamar bebizonyosodik, hogy a fiú valóságos és létező, sőt ő lesz az, aki bevezeti a lányt egy egészen más, különös, varázslatos világba, ahol Időtlenek élnek a világ végezetéig és különös csatákat vívnak egymásért a hatalomért. S hogy Emma hová kerül ebben a harcban? Milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, milyen csatákat kell megvívnia saját magával, milyen új érzésekkel találja szembe magát? Nos, éppen ezt árulja el a történet.

Nos, azt hiszem, nem titok, hogyha azt mondom, hogy ez bizony egy ízig-vérig romantikus történet, hiszen a fülszöveg is örökké tartó szerelemről, végzetről és megálmodott boldogságról szól. S mint romantikus, szerelmes történet, képviseli annak minden érzelmi telítettségét, túlfűtöttségét és szentimentalitását. 

Ennyi nekem elég is lenne ahhoz, hogy ezt a kis irományt túl rózsaszínnek, túl márcosnak, túl soknak találjam, ám mindezt olyan kedves, bájos és ártatlan stílusban tárja elénk az írónő, olyan gyermekien romlatlanul tálalja, hogy nem lehet nem szeretni és a szívünkbe zárni.

Ráadásul mindezt beteszi egy varázslatos, földöntúli miliőbe, természetfeletti képességű karakterek társadalmába és világába, ahol a hányattatott sorsú gyermekek megértést és szeretetet kapnak, a kitaszítottak barátokat és szerető családot, s az addig nélkülözők  és vagyontalanok hercegnőkké válnak. 

S mikor  a legkisebb királylány végre elnyerné az elvarázsolt királyfi szívét és a hőn áhított, megérdemelt boldogságot, megjelenik a gonosz és ördögi királyné, aki átokkal sújtja a szerelmeseket, küzdelmes sorsra kárhoztatva őket... 

Mi más is lenne ez, mint a korábban oly sokat emlegetett és dicsőített tündérmese? Egy ártatlanul bájos történet édesen, kedvesen, néha szomorkásan és sírásra késztetően, tele titkokkal, mítoszokkal, bűvös ereklyékkel, varázslatos dolgokkal...

Szeretni való és megmosolyogtató, fiatalos, képszerű fogalmazásmóddal, érzékletes leírásokkal, bájos párbeszédekkel.

A történet alapjául szolgáló ötlet kiváló, s bár az ezáltal nyújtott lehetőségek sok helyütt kissé kiaknázatlannak és kiforratlannak tűnnek (többek között a mágikus tükör adta helyzet és titokzatosság tűnt kissé elnagyoltnak és kihasználatlannak), a mesének itt még koránt sincs vége! Sőt! Úgy gondolom, még csak ezután kezdődik igazán!

Karakterek:

Emma igazi fejlődő, változó hős, aki teljesen hétköznapi, mindennapi lányból válik mesebeli hercegnővé, bámulatos, figyelemfelkeltő, kiemelkedő hősnővé.

Ében éppen olyan, mint a neve: mesebeli, elvarázsolt, romantikus ifjú herceg, pont mint aki egy meséből lépett elő... Kedves, udvarias és tapintatos, néha már-már túlságosan is szelíd és segítőkész a mai modern felfogásnak, de az általa megtestesített konzervatív, régimódi férfiideálnak éppen tökéletesen megfelel. Személy szerint azt gondolom, hogy a mai modortalan, illedelemtől mentes világunkban felüdülés ilyen férfitípusról olvasnunk. Kicsit talán visszaülteti szívünkbe a gyermekkori mesék csodavilágát. 

Borító:

A borító betűtípusa, a háttérben meghúzódó sejtelmes árnyak, a tüskés bokor képe - mind-mind a mese világát idézik, sejtelmes, titokzatos történetet ígérnek. Ezt már csak tetézi a betűtípus elegáns, íves formája, amely a klasszikus mesék nosztalgiáját sejteti. 

Ráadásul a borítókép tökéletesen igazodik a Szivárvány könyvekben már megszokott egyszerűséghez és eleganciához, mégis megtartva  a történetére utaló sajátosságokat és jellemzőket.

A sorozat hetedik köteteként ez nem lehetett egyszerű...

A véleményt Roninak köszönjük!