Nagy Nikolett Beatrix - Életfogytig (Roni szerint)

Fülszöveg:

Minden egy titokzatos idegen tükörképével kezdődött. Egy arccal, mely szomorúan nézte a lányt. Emma zárt világa hirtelen megrendül, egy nap leforgása alatt megváltozik minden. A világ kinyílik előtte, új élmények és érzések várnak rá. Az idő már nem lesz többé kihívás számára, mert egy különleges ősi betegségben szenved: Időtlen. Akárcsak a tükörbéli arc tulajdonosa, a fiatal férfi, Ében. 

Emmát elemi erővel vonzza a szomorú szemű ismeretlen fiú, aki észrevétlenül lopja be magát a lány szívébe. Ám mielőtt szerelmük kiteljesedhetne, a csapás megérkezik egy őrült nő személyében, és Emma képtelen lesz szembeszállni a sorssal, hogy megvédhesse épphogy felfedezett boldogságát. 

Szerelembe esni könnyű. Elszökni a végzeted elől a szerelmeddel, már kevésbé az. 

Életfogytig – Tarthat addig egy szerelem?

A könyvről:

Annak ellenére, hogy nem rajongok túlságosan a kifejezetten romantikus történetekért és regényekért, a mesék különös és álomszerű romantikáját mindig is ittam magamba és rajongásig hódoltam nekik. 

Amióta gyermekeim vannak - ráadásul lányaim -, a tündérmesék iránti hódolatom ismét felélénkült, iszom magamba az ő meséiket, a varázslatot, az álmokat, amit ezek az idealizált és sokszor bizony túlzó történetek hivatottak beléjük plántálni. 

Mert a mesék bizony vágyak, álmok és remények tárháza, a gyermeki ártatlanság szembesítése a gonosszal, a jó győzedelmeskedése a gonosz felett... Jó esetben...

Én pedig, mikor a kezembe vettem Nagy Nikolett Beatrix Életfogytig című könyvét, csak reméltem, hogy ezúttal is így lesz...

A könyv hősnője Emma, egy magányos, meg nem értett kamaszlány, aki egy napon, a tükörbe belenézve nem saját magát látja, hanem egy szomorú szemű, fiatal fiút. Eleinte azt gondolja, talán a kimerültségtől hallucinál, ám hamar bebizonyosodik, hogy a fiú valóságos és létező, sőt ő lesz az, aki bevezeti a lányt egy egészen más, különös, varázslatos világba, ahol Időtlenek élnek a világ végezetéig és különös csatákat vívnak egymásért a hatalomért. S hogy Emma hová kerül ebben a harcban? Milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, milyen csatákat kell megvívnia saját magával, milyen új érzésekkel találja szembe magát? Nos, éppen ezt árulja el a történet.

Nos, azt hiszem, nem titok, hogyha azt mondom, hogy ez bizony egy ízig-vérig romantikus történet, hiszen a fülszöveg is örökké tartó szerelemről, végzetről és megálmodott boldogságról szól. S mint romantikus, szerelmes történet, képviseli annak minden érzelmi telítettségét, túlfűtöttségét és szentimentalitását. 

Ennyi nekem elég is lenne ahhoz, hogy ezt a kis irományt túl rózsaszínnek, túl márcosnak, túl soknak találjam, ám mindezt olyan kedves, bájos és ártatlan stílusban tárja elénk az írónő, olyan gyermekien romlatlanul tálalja, hogy nem lehet nem szeretni és a szívünkbe zárni.

Ráadásul mindezt beteszi egy varázslatos, földöntúli miliőbe, természetfeletti képességű karakterek társadalmába és világába, ahol a hányattatott sorsú gyermekek megértést és szeretetet kapnak, a kitaszítottak barátokat és szerető családot, s az addig nélkülözők  és vagyontalanok hercegnőkké válnak. 

S mikor  a legkisebb királylány végre elnyerné az elvarázsolt királyfi szívét és a hőn áhított, megérdemelt boldogságot, megjelenik a gonosz és ördögi királyné, aki átokkal sújtja a szerelmeseket, küzdelmes sorsra kárhoztatva őket... 

Mi más is lenne ez, mint a korábban oly sokat emlegetett és dicsőített tündérmese? Egy ártatlanul bájos történet édesen, kedvesen, néha szomorkásan és sírásra késztetően, tele titkokkal, mítoszokkal, bűvös ereklyékkel, varázslatos dolgokkal...

Szeretni való és megmosolyogtató, fiatalos, képszerű fogalmazásmóddal, érzékletes leírásokkal, bájos párbeszédekkel.

A történet alapjául szolgáló ötlet kiváló, s bár az ezáltal nyújtott lehetőségek sok helyütt kissé kiaknázatlannak és kiforratlannak tűnnek (többek között a mágikus tükör adta helyzet és titokzatosság tűnt kissé elnagyoltnak és kihasználatlannak), a mesének itt még koránt sincs vége! Sőt! Úgy gondolom, még csak ezután kezdődik igazán!

Karakterek:

Emma igazi fejlődő, változó hős, aki teljesen hétköznapi, mindennapi lányból válik mesebeli hercegnővé, bámulatos, figyelemfelkeltő, kiemelkedő hősnővé.

Ében éppen olyan, mint a neve: mesebeli, elvarázsolt, romantikus ifjú herceg, pont mint aki egy meséből lépett elő... Kedves, udvarias és tapintatos, néha már-már túlságosan is szelíd és segítőkész a mai modern felfogásnak, de az általa megtestesített konzervatív, régimódi férfiideálnak éppen tökéletesen megfelel. Személy szerint azt gondolom, hogy a mai modortalan, illedelemtől mentes világunkban felüdülés ilyen férfitípusról olvasnunk. Kicsit talán visszaülteti szívünkbe a gyermekkori mesék csodavilágát. 

Borító:

A borító betűtípusa, a háttérben meghúzódó sejtelmes árnyak, a tüskés bokor képe - mind-mind a mese világát idézik, sejtelmes, titokzatos történetet ígérnek. Ezt már csak tetézi a betűtípus elegáns, íves formája, amely a klasszikus mesék nosztalgiáját sejteti. 

Ráadásul a borítókép tökéletesen igazodik a Szivárvány könyvekben már megszokott egyszerűséghez és eleganciához, mégis megtartva  a történetére utaló sajátosságokat és jellemzőket.

A sorozat hetedik köteteként ez nem lehetett egyszerű...

A véleményt Roninak köszönjük!