William G. Winkler - Zokog a Föld

Zokog a föld

Abban a pillanatban, amikor Andrij kilépett a német külügyminisztériumból, Dieter Heller bekopogott a miniszterhez és tájékoztatta az ügyről. A külügyminiszternek tetszett a kijevi doktor által javasolt megoldás, de rögtön átlátta, hogy német állami intézmény semmiképp sem jelenhet meg a színtéren. Felhívta telefonon Walter Benkwitzet, a kancelláriát vezető államtitkárt, aki a titkosszolgálatokat is felügyeli. Mintegy negyedórás beszélgetés után az államtitkár Münchent hívta, ahol azonnal kapcsolták neki a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) igazgatóját.

– Herr Grossmann, van-e oroszul, sőt lehetőleg ukránul is beszélő ügynöke, aki azonnal bevethető lenne?

– Gondolom, Bébi alkalmas lenne a feladatra, de azt sem tudom, hol tartózkodik jelen pillanatban.  Utána kell nézzek.

– Bébi???

– Sabine Krohn a neve, de a szolgálatnál mindenki Bébinek hívja. Talán mert úgy néz ki, mint aki most jött haza a szalagavató bálról és legkésőbb este tízkor a mama parancsára ágyba bújik, no persze egyedül. Közben ez a mi ma született bárányunk a legjobb profik egyike. Megkeressük őt és egy fél órán belül visszahívom.

Grossmann biztosan tudta, hogy Bébi ideális lenne a küldetés végrehajtására, de a biztonság kedvéért először a komputerében nézett utána Sabine Krohn kisasszony adatainak, majd a személyzeti osztály vezetőjét is hivatta, hogy leellenőrizze az adatok érvényességét, s csak ezután hívta vissza az államtitkárt. 

– Államtitkár úr, Sabine Krohn nevű ügynökünk, akiről az imént beszéltünk, jelenleg is Ukrajnában tartózkodik.

– Na ez igazán nagyszerű. Akkor legyen szíves rendelje őt sürgősen Berlinbe. Ma délután tájékoztatom a kancellár asszonyt az elképzelésről, utána benézek magához, hogy tisztázzuk a részleteket.

7.

Sabine Krohn életkorát tekintve messze túl volt már ugyan a középiskolán, de harmincévesen is csinos szőke fruskának nézett ki, akár egy tizest is letagadhatott. Hosszú szőke haja, hibátlan alakja, friss fehér bőre minden férfi figyelmét felkeltette. Aki kicsit közelebb került hozzá, megcsodálhatta t, érdekes kalandot ígérő, enyhén duzzadt ajkait, de méginkább okos kék szemeit, amelyek sokat elárultak igazi énjéről, hiszen a „fruska” valójában minden tekintetben érettebb volt a koránál.

Sabine hallani sem akart könnyű kalandokról, ő mindig is azt az egyetlen igazit kereste. És mivel az az egyetlen igazi eddig valahogy nem került a látóterébe, igyekezett elfojtani a vágyait és a szövetségi titkosszolgálat vezetőinek megelégedésére inkább a munkájára összpontosított.

A patinás tübingeni egyetemen szerzett diplomát történelemből. Később rájött, hogy a történelem helyett inkább a pedagógia és pszichológia érdekli.  Jó nyelvérzéke volt, így az angol mellett felvette az oroszt és a kínait is. Az egyetem végeztével már folyékonyan tudott oroszul beszélni és jól írni, a mandarin kínait pedig írásban jól megértette, s valamennyire már beszélt is kínaiul. 

Nyelvtudása volt az, ami felkeltette a Szövetségi Hírszerző Szolgálat érdeklődését, amely igyekezett fiatal, jól képzett emberekkel frissíteni állományát. Sabine örömmel fogadta az ajánlatot, hogy egy ilyen érdekes szervezethez menjen dolgozni, de már a szolgálatnál töltött első féléve után csalódottnak érezte magát. A 007-es filmekben látott akcióknak nyoma sem volt az ügynökségnél. Legalábbis az ő  napjai az íróasztal mellett teltek, s nyolc órában kellett a napi politika témáival foglalkozó ügynöki jelentéseket olvasnia, másolnia, értékelnie, lényegükre rövidítenie. Már az is felötlött benne, hogy felmond, amikor végre történt valami: kiküldték egy hathónapos tréningre az amerikai FBI Quentico-i kiképző bázisára. Onnan hazatérve már nem is kellett visszamennie csöppet sem kedvelt íróasztalához, mert közölték vele, hogy terepmunkára küldik.  Fedőfoglalkozásként újságírónőként tevékenykedett a kölni Rheinische Post nevű konzervativ katolikus napilapnál. A laptól szinte azonnal elküldték kijevi tudósítónak.  Unalmas kiküldetésnek tűnt ugyan, de az íróasztali munkához képest valami kis változatosságot mégis jelentett. Sabine tehát ismerkedett az ukrán nyelvvel és az ukrán gazdaság főbb szereplőivel, és persze ugyanolyan érdektelen jelentéseket küldött haza az ipari termelés stagnálásáról, a korrupcióról, mint amilyeneket korábban maga is olvasott más ügynökök fogalmazványaiban.

Ezt az állóvizet kavarta fel a decemberi felkelés, méghozzá alaposan. Ettől fogva Bébi-Sabine állandóan a Majdanon volt, izgalmas tudósításokat küldött haza a téren uralkodó hangulatról, a főszereplőkről. Amikor a szolgálat igazgatója sürgősen hazahivatta, azt gondolta, személyes beszámolót várnak tőle ugyanerről.

Amikor megtudta, hogy új feladatot kap, mely abban áll, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kapcsolatot kell találnia találni Becherovval, az egyik leggazdagabb ukrán milliárdossal, kissé csalódottnak érezte magát. Amikor azonban az igazgató azt is elmondta, hogy milyen fontos üzenetet kell közölnie a milliárdossal, megdobbant a szive: úgy érezte, hogy amit most csinál, az már a történelem része lehet.

A kapcsolatfelvétel egyáltalán nem bizonyult nehéz feladatnak. Kijevi irodájába visszatérve, egyszerűen kikereste Becherov névjegyét, amit egy fogadáson kapott tőle, hátulján a felbecsülhetetlen értékű személyes mobil számmal. Habozás nélkül tárcsázta a számot, s hamarosan fel is vették a telefont a másik oldalon.

– Ramiz Leonyidovics, Sabine Krohn vagyok a Rheinische Post-tól, talán még emlékszik rám, a Dortmund focistáival jártam Önöknél.

– Hogyne emlékeznék magára, kisasszony. Először is jól kikapott a csapatom. Másodszor pedig  ilyen csinos hölgyet nem könnyen felejt el az ember.

– Köszönöm a bókot, uram. Szeretném, ha egy kivételesen sürgős ügyben mielőbb meglátogathatnám Önt.

– Hát persze. Legszívesebben azt mondanám, hogy már jöjjön is, de ma sajnos nem fogadhatom, mert perceken belül indulok Genfbe egy üzleti tárgyalásra. Holnapután újra itthon leszek és találkozhatunk.

– Ne vegye szemtelenségnek, Ramiz Leonyidovics, de még ma kell beszélnem Önnel. Ez az ügy nem tűr halasztást.

A telefonban két-három másodpercig csönd volt, jelezve, hogy Sabine-nak sikerült meglepnie az úriembert. De a válasz nem maradt el.

– Hát... Ha tényleg ennyire sürgős, akkor útban Genfbe leszállok Kijevben. Találkozzunk a boriszpoli repülőtéren egy óra múlva.

Bébi-Sabine már szaladt is lefelé a garázshoz, ahol beült a kocsijába, s noha ki kellett kerülnie a feldúlt belvárost, negyven perc múlva így is megérkezett a boriszpoli nemzetközi repülőtér General Aviation termináljához, ahonnan a magángépek indulnak. Ahogy kiszállt a kocsiból, már csöngött is a mobiltelefonja.

Vivien Holloway - Pokoli szolgálat (Adri szerint)

Rendhagyó módon a fülszöveggel kezdem.

Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbe tettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.

Ez a fülszöveg és a bombasztikus borító nagyot szólt rögtön, és pillanatok alatt felkerült az olvasási kívánságlistámra! 

Hamarosan meg is érkezett, de egy kicsit húztam az olvasását. Vártam, hogy egyre jobban vonzza a polcon a szememet, az édes várakozást.

Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Ezt is vártam tőle, de mégsem.

Tetszett is, meg nem is.

Bővebben kifejtve, valami tinis, csillámos love sztorit vártam egy kis körítéssel. Erre kaptam egy viszonylag masszívan felépített, egyedi világot, igazi egyedi stílussal megfogalmazott írásmóddal.

Kaptam némi rettegést, érdekes szereplőket és nem kimondottan love sztorit.

A világ érdekes lenne, de több információt, a történet jobb kidolgozását, kibontakozást vártam volna ahhoz, hogy maximálisan értékelni tudjam és kedvenc könyv legyen. 

Még bőven elfért volna benne több utalás, több szereplő, több a világról szóló rész.

Ami meg volt írva, az jól. Erre nem is lehet panaszom. Csak olyan hiányosnak éreztem.

Az írónő stílusa könnyed, ironikus, viccelődő. Egyszóval pont a zsánerem.

Így élveztem a könyv olvasását. Mert igazán jól ír, fiatal kora ellenére Wee.

A szereplők érdekesek és trükkösek. Kedveltem őket és nem is. Nem tudtam pontosan felmérni, hogy a "buliba" ki a rossz. Így élveztem nagyon a nem várt fordulatokat. A jófiúból rosszfiúvá avanzsálást. Vagy éppen fordítva. Elég erőteljes karakterek a férfiak, erős jellemekkel, jegyekkel.

Főszereplőnk Lilian is pont egy olyan karakter, akit néha sajnáltam, néha szerettem, néha pedig egyenesen megutáltam. 

Az írónő szépen játszik a szereplők egyéniségével, így nem egy síkúak, unalmasak, sablonosak.

Ez a legnagyobb pozitívuma a könyvnek. 

Néha akkorákat pislogtam egy csavaron, hogy ejha!

Maga a cselekmény is váltakozó. Hol lassú, hol kapkodóan "mindent bele" stílusú, hogy nem győztem kapkodni a fejem a történéseken.

Wee (hogy miért így hívom, mindjárt megmagyarázom) könyvéről egy jó kis sorozat jut eszembe. A szereplők hasonló arcokkal is jelentek meg nekem olvasás közben.

Mert ugye én ahogy olvasok, látom magam előtt az egészet moziszerűen.

Ez a sorozat pedig a Dominon:

A sorozat nagyon jó és Wee könyve is egyszóval. Remélem hamarosan a második része is meg fog jelenni, mert nagyon várom, hogy mi lesz a vége.

Lilian neve és jelleme is kíváncsivá tett. na meg nem mellesleg melyik férfi szereplő lesz a befutó.

A könyvet köszönöm az Atlantic Press kiadónak!

320 oldal
saját, recenzió
Atlantic Press/ Aba kiadó: http://www.atlanticpress.hu/

Idézet:

Ő is éppen akkora hazug volt, mint Lucifer, azzal a különbséggel, hogy neki fehér szárnyakat osztott a sors.

Kinek ajánlanám?                                                                                                                                  A   Bárkinek!                                                                                                                                                                                       

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A borítója, a változatosság, kiszámíthatatlanság

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

-

Népszerű lett Gertruda!

Sikerlistás a Gertruda esküje!

A Bookline tényregény kategóriában első helyen szerepel a Gertruda esküje nem egészen egy héttel a megjelenése után.

A népszerű izraeli író, Ram Oren könyve már egy héttel a magyarországi megjelenés után első helyen szerepel a Bookline tényregény kategóriájában. A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek, Gertruda Babilinskának és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek.

A könyvről egyre jobban szaporodnak a dicsérő recenziók is, így például Zakkant olvas bloggertől a következőt olvashatjuk:

„A Gertruda esküje fájdalmas, szívszorongató, szomorú, néha örömteli, de mindenképpen tanulságos, és fontos történet. Nemcsak történelmi szempontból, hanem azért, mert itt is kiderült, hogy van emberség a világon, vannak segítőkész érző lelkek az ok nélkül gyilkolók között.”

Roni olvas blogger a következőt írja:

„Számomra az egyik legmegdöbbentőbb momentuma a könyvnek mindenképpen az Exodust és annak zsidó menekültjeit érintő atrocitás volt. Ez a 4500 ember éppen a halál torkából, a koncentrációs táborokból menekült meg, s nem vágyott másra, csak az áhított békére a zsidók földjén, a Hazában. S a sok szenvedésért mit kaptak cserébe? Az elutasítást, sőt újabb harcot és vérontást attól a néptől, akik korábban a megváltást hozták nekik...”

További recenziók, érdekességeket találnak itt: https://www.facebook.com/ramorenmagyarszerzoioldala

Gertruda esküje könyvbemutató

Könyvbemutató a Bálint Házban

Lezajlott a könyvbemutató! A Bálint Ház nagytermében, sok érdeklődő előtt megtartottuk a Gertruda esküje bemutatóját.

Először Bokor Pál, az Atlantic Press Kiadó igazgató-főszerkesztője, egyben a könyv szerkesztője beszélt arról, hogy miért tartotta fontosnak e tényregény hazai kiadását. Ram Orent az izraeli John Grishamnek nevezte, és elmondta, hogy e mű Anne Frank naplójának éppúgy rokona, mint a világhírű Exodus regénynek. Fontosnak nevezte, hogy az idő előrehaladtával a holokauszt tragédiájának megismertetése mellett az új zsidó nemzedékek helyzetét, sorsát is feldolgozza az irodalom. Szántó András, a könyv fordítója pedig elmesélte, hogy külföldi útja során véletlenül bukkant rá a műre, és annyira értékesnek találta, hogy azonnal javasolta kiadását az Atlantic Pressnek. Ilan Mor nagykövet beszélt Izrael helyzetéről, és azokról az emberekről, akik a holokauszt idején zsidók életét mentették meg, egyetlen hirtelen elhatározással döntve életről és halálról, meg arról, hogy a jó vagy a rossz oldalra állnak-e. Egyetértett azzal, hogy Ram Oren munkássága rokona a John Grishamének, és elmondta, hogy a szerző műveit repülőút-irodalomnak tartja. Ennek az az oka, hogy a történet annyira letehetetlenül izgalmas, hogy mire az ember az utazás végére ér, a végére is ér. Azt javasolta a megjelenteknek, hogy a közelgő zsidó újév idején okvetlenül szakítsanak időt a Gertruda esküje elolvasására. (A képen: Bokor Pál, az Atlantic Press Kiadó igazgatója, Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete és Szántó András, a könyv fordítója)

Pozsonyi Pikniken az Atlantic Press Kiadó

Hatodik alkalommal rendezték meg Újlipótváros szívében a Pozsonyi Pikniket, melyen idén első alkalommal az Atlantic Press Kiadó is részt vett. A Ram Oren Gertruda esküje című könyv ezen alkalomra látott napvilágot, melynek hatalmas sikere volt a rendezvényen.

Idén is nagy siker volt a Pozsonyi Piknik, a kellemes időben rengetegen eljöttek szeptember hatodikán. Ebben az évben az Atlantic Press is részt vett a népszerű eseményen, és erre az alkalomra készült el a Gertruda esküje. Örömmel jelentjük, hogy sokan megvásárolták az év egyik legizgalmasabb tényregényét. Biztosak vagyunk benne, hogy olvasáskor különleges élményben lesz részük azoknak, akik megismerik Michael történetét, a zsidó kisfiúét, akit Gertruda Babilinska katolikus nevelőnő menekített ki a háború dúlta Lengyelországból.

Ram Oren ma valószínűleg a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak Izraelben egymillió példány fogyott eddig. Tizenhat kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre "folytatása" Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának.

Megjelent A Holland alagút

William G. Winkler harmadik politikai krimije már megtalálható a könyvesboltokban. A Holland alagút lapjain észveszejtően rafinált nagyhatalmi cselszövés bonyolódik. Kitervelői Moszkvában, haszonélvezői pedig közel-keleti fővárosokban üldögélnek, miközben New Yorkban emberéletek tízezrei forognak kockán.

George McGeary, a CIA fél lábbal már nyugdíjban lévő bécsi rezidense a Hilton szálló bejáratánál megpillantja azt az embert, aki évtizedekkel korábban a kihallgatását vezette a KGB-nél. Nem csal az ösztöne, amikor arra a következtetésre jut, hogy itt valami rémisztő dolog készül, és intésére a hatalmas titkosszolgálati gépezetek beindulnak. Az olvasó pedig hamarosan rájön, hogy a világ alig változott valamit a hidegháború óta, legfeljebb a James Bondok őszültek meg közben...

A Németországban élő, de magyar nyelven író William G. Winkler a nagysikerű A pénzváltó és a hideglelősen izgalmas A 210-es izotóp után harmadik regényével is bizonyítja: a politikai kalandregény műfajában a legjobbak közé tartozik.

Az alábbi linken beleolvashatnak a regénybe:

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/reszletek/cikk/2014-09-13+15%3A00%3A00/beleolvaso-william-g-winkler-a-holland-alagut

Hamarosan megjelennek!

William G. Winkler 

A holland alagút

Megjelenés: 2014. 09. 01.

Észveszejtően rafinált nagyhatalmi cselszövés bonyolódik William G. Winkler új thrillerének lapjain, melynek kitervelői Moszkvában, haszonélvezői pedig közel-keleti fővárosokban üldögélnek, miközben New Yorkban ismét emberéletek tízezrei forognak kockán.

George Mc.Geary , a CIA fél lábbal már nyugdíjban lévő bécsi rezidense a Hilton szálló bejáratánál megpillantja azt az embert, aki évtizedekkel korábban a kihallgatását vezette a KGB-nél. Nem csal az ösztöne, amikor arra a következtetésre jut, hogy itt valami rémisztő dolog készül, és intésére a hatalmas titkosszolgálati gépezetek beindulnak. Az olvasó pedig hamarosan rájön, hogy a világ alig változott valamit a hidegháború óta, legfeljebb a James Bondok őszültek meg közben...

A Németországban élő, de magyar nyelven író William G. Winkler a nagysikerű A pénzváltó és a hideglelősen izgalmas A 210-es izotóp után harmadik regényével is bizonyítja: a politikai kalandregény műfajában a legjobbak közé tartozik, de egy dologban felettük áll: mindenkinél frissebben reagál a világpolitika aktuális eseményeire.

Ram Oren

Gertruda Esküje

Megjelenés: 2014.09.01.  

Ebben a könyvben a híres Exodus hajó egyetlen katolikus utasának történetével ismerkedhet meg az olvasó. Gertruda Bablinska többször is saját élete kockáztatásával mentette ki egy lengyel zsidó házaspár egyetlen gyermekét előbb a német, majd a lengyel és a litván fasiszták karmaiból.

Ram Oren ma valószínűleg a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak Izraelben egymillió példány fogyott eddig. Tizenhat kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre "folytatása" Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának.

A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek.

Interjú: Nagy Nikolett Beatrix (Németh Balázs tollából)

Sziasztok!

Sikerült egy újabb íróval interjút készítenem. Fogadjátok szeretettel! Ezúttal Nagy Nikolett Beatrixot faggattam.

Igen, ő Niki :)
Forrás : Facebook

Először is, nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítasz a blogomra és válaszolsz néhány kérdésemre. Kérlek, mesélj egy kicsit magadról! Mi a polgári szakmád? Mik a hobbijaid?

Nos, jelenleg riporter vagyok a hajdúszoboszlói tv-nél és újságnál. Nem rég kezdtem el, ezért még tele van kihívásokkal. Nagyon izgalmas, élvezem, ha kitalálhatom, hogyan kellene összeraknom egy anyagot. Mintha csak apró könyveket írnék.

A hobbim, vagy inkább hobbijaim… nos, ennek egy egész litániát tudnék szentelni, rémesen hosszú lenne és unalmas, de sosem tudom visszafogni magam, ha erről kérdeznek. Első sorban is festek. Büszke vagyok rá, mert évről-évre fejlődök, anélkül, hogy valaha is tanultam volna. Jó autodidakta vagyok. Ennek köszönhetem azt, amit viszont igazán a hobbimnak nevezhetek: a cosplayelést. Aki nem tudná (és valószínűleg ők vannak többségben), megmagyaráznám: ez azt jelenti, hogy jelmezeket készítek, és viselek. Jelenleg Hófehér mostohájának ruháján dolgozom. Ez a hobbi sok különféle praktikát igényel, megtanultam varrni, forrasztani, fát faragni, és a műgyantát is meg kellett szoknom. Rengeteg kis apróság, amit nagy szerencsével ellestem a szüleimtől.  Imádom, mert minden alkalommal új dolgokat kell kitalálnom ahhoz, hogy elkészíthessem az aktuális kosztümömet. Sosem lehet megunni.

Elsőkönyves szerzőhöz képest nagyon igényesre sikeredett az Életfogytig. Sokáig dolgoztál a történeten? 

Honnan jött az alapötlet?

Az alapötlet története érdekes. Legalábbis én mindig mosolyogva gondolok rá. 2008 novembere környékén, egy este, úgy éreztem, hogy írnom kell. Ha belegondolok, mindig is volt egy kis íráskényszerem, sok levél és pár oldalas történetkezdemény lappang össze-vissza, viszont akkor valami különleges érzés fogott el. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, de azt éreztem, hogy ha akkor leülök, akkor valami olyanba fogok belekezdeni, amiből könyv lesz, nem csak egy pár oldalas firkálmány. Én pedig hallgattam rá, és leültem az asztalomhoz. Ötletem nem volt, csak késztetésem. Emlékszem, kicsit kétkedve ültem az üres füzet fölött, és vártam, bár fogalmam sem volt, mire. Tudni kell, hogy akkoriban rajongtam Orlando Bloomért. Valljuk be, akkor még gyerek voltam. Nos, a hátam mögötti falon volt róla egy hatalmas poszter, az asztalomon pedig ott állt a faragott keretű tükröm. Még arra is emlékszem, hogy az államat támasztottam, és a toll kupakjával nyomkodtam a homlokom. Szokásom unalmamban. És akkor megláttam Orlando barna szemeit a tükörben. Nem tudom, hogy honnan jött a többi, de akkor megírtam az első fejezetet, amin pár szót leszámítva nem is változtattam azóta. Ekkor találtam ki Ében nevét is. Annyira meghatározó volt a fejemben a rám meredő szempár emléke, hogy amikor a fiúra gondoltam, csak a fekete íriszei jutottak eszembe. Innen jött az a bizarr elképzelés, hogy egy szőke fiúnak Ében a neve. A többi meg, nos, mindig is úgy tekintettem a szereplőimre, mint akik léteznek. Csak leírtam, ami velük történt, az a része már nem volt nagy dolog.

Igen, sokáig dolgoztam rajta. Az első változat körülbelül másfél év volt, viszont egy év múlva újra elővettem, és akkor nagyon sokat újítottam rajta. Ha belevesszük a szüneteket, amit mások írói válságként, én viszont a lustaságból fakadó önmarcangoló tehetetlenségként írnék le, akkor körülbelül 3 évbe telt. Ez soknak tűnik, de ha úgy igazán összeszámolnám azokat a napokat, amiket vele töltöttem, nem lenne több pár hónapnál. Első könyvnél még nehéz motivációt találni. Az ember tépelődik, hogy lesz-e értelme, hogy megéri-e, nem könnyű. Támogatással könnyebb.

Nagyon nehéz a kezdő írók sorsa. Hihetetlen nagy türelem és elszántság kell ahhoz, hogy valakinek megjelenhessenek a művei. A kézirat befejeztével „házaltál” kiadóknál? Hogy jutottál el jelenlegi kiadódhoz, az Aba Kiadóhoz?

Ez egy rémesen hosszú út volt. Sok megválaszolatlan e-maillel, rengeteg kétségbeeséssel töltött órával, és még több elküldött levéllel. Az Aba kiadóhoz viszont a szerencse vezényelt. Egy egyszerű, baráti beszélgetés során említették Szurovecz Kittinek, hogy a kiadó kéziratokat keres, Kitti pedig ismert is egy kéziratot: az enyémet. Így pottyantam a kiadóhoz. Szerencse volt.

Ha jól tudom, az idei Könyvhéten volt az első dedikálásod. Milyen élmény volt számodra, hogy személyesen is találkozhattál olvasóiddal?

Fantasztikus. Már a könyv írása közben is álmodoztam arról, hogy egyszer dedikálhatok a könyvhéten, és ez össze is jött. Egy olyan apró kis dolgocska, ami miatt elmondhatom, hogy elértem valamit a szerény kis életemben. Szentimentális, de az ilyen apró dolgok teszik széppé az életet.

Niki dedikál az az idei Könyvhéten

A moly.hu-n elég jó kritikákat kapott a könyved. Számítottál rá, hogy ennyire el fogja nyerni az olvasók tetszését a regény?

Számítani? Nem. Inkább azt mondanám, reméltem, de aztán letorkollt a józan eszem. Örökös vitában állunk, de a pozitív énem még kitart.

Az Életfogytig szereplőire úgy tekintettem olvasás közben, mint régi ismerőseimre. Nagyon jól sikerült kidolgoznod őket. Valós személyekről mintáztad őket?

Nos, eredetileg igen. Emma legalábbis az első fejezetben még a saját alteregómnak indult. De később saját személyiséget követelt. Hiába akartam, hogy tegyen meg valamit, ami én szerintem ésszerű lenne, ő csak azért sem volt hajlandó rá. Furcsa lány, furcsa személyiséggel. A többiek pedig, nos, ők olyanok, amilyenek. Nem ismerek hozzájuk hasonlókat.

Mivel ez a könyv egy sorozat kezdő kötete is egyben, ezért érdekelne, mikor jön a folytatás? Hány részesre tervezed Emma és Ében történetét?

A sorozat jelenleg két részes. Érdekes dolgok történnek velük a második könyv vége után, de azt nem szeretném megírni. Az Ében és Emma magánügye, bár azt hiszem, túl sok mindenbe nyerünk bepillantást a Rabod vagyokban is. Vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha meghagyunk nekik. Amit viszont el lehet mondani, azt már megírtam, és dolgozunk azon, hogy minél hamarabb olvashassátok. Igyekszem. J

Biztos sokan vannak az olvasók közül, akik nem ismerik még a történetedet. Kiknek ajánlanád és miért?

Nos, azoknak, akik szeretnek szeretni. Csak úgy egyszerűen, nem rajongva, csak finoman és csendesen. Akik megcsodálják a nyári zápor utáni sárgászöld fényt, és megérzik az eső friss illatát. Nem akarom, hogy istenítsék a könyvem, csak azt szeretném, hogy páran szebbnek lássák a világot, ha elolvassák. Ha lesz utána egy reggelük, amikor nem fognak nyűgösen felkelni, mert a fény megcsillan a szobájuk falán, és ezt észreveszik, már elértem, amit szerettem volna.

Az Időtleneken kívül van más történet is a tarsolyodban, amit szeretnél, ha egyszer az olvasók is lássanak?

Hah, van. Össze sem tudom számolni, mennyi. Van benne fantasy, világi problémákkal, gondolatok a vallási elméleteimről, arról, ahogy én látom a világot. Van drámám, az 56-os forradalom idejéből, és feldolgozásaim a görög mitológiából. Sok-sok érdekes történet, és sok olyan személy, akik már nagyon szeretnének megszületni.

Üzensz valamit az olvasóknak?

Éljetek! Ne azt keressétek, hogy mi nincs, hanem azt, ami van! Okoskodásnak tűnik, és mégannyira közhelyesnek, de nem lehet máshogy élni. Hosszú, unalmas utakon figyeljétek a felhők színét, vagy a fényt, ami megcsillan a levelek fonákján. Ha vihar van, csodáljátok meg a villámok alakját. Nincs értelme mérgelődni, az élet úgyis megy tovább.

The show must go on! – szeretném majd ezt tetováltatni az alkaromra. Akkor rossz pillanataimban sem fogom elfelejteni, hogy élnünk kell, mert különben elsuhan mellettünk a világ, és csak azt vesszük észre, hogy 

csupa bosszúság körülöttünk minden. Erre  magam is gyakran emlékeztetnem kell, de jó tanács.

Köszönöm az interjút! További sok sikert kívánok!

Nagy Nikolett Beatrix - Életfogytig (Németh Balázs szerint)

Cím : Nagy Nikolett Beatrix : Életfogytig ( Időtlenek I. )
Kiadó : Aba
Kiadás éve : 2013
Oldalszám : 160
Kötés : Puha
Ár : 1150 Ft

"A leggyötrőbb mégis a magyarázat hiánya, hogy nem tudod, miért bánnak így veled az emberek, így esélyed sincs változtatni. Ez mindig is így volt és így is lesz. Örökké."

Fülszöveg : Minden egy titokzatos idegen tükörképével kezdődött. Egy arccal, mely szomorúan nézte a lányt. Emma zárt világa hirtelen megrendül, egy nap leforgása alatt megváltozik minden. A világ kinyílik előtte, új élmények és érzések várnak rá. Az idő már nem lesz többé kihívás számára, mert egy különleges ősi betegségben szenved: Időtlen. Akárcsak a tükörbéli arc tulajdonosa, a fiatal férfi, Ében. 

Emmát elemi erővel vonzza a szomorú szemű ismeretlen fiú, aki észrevétlenül lopja be magát a lány szívébe. Ám mielőtt szerelmük kiteljesedhetne, a csapás megérkezik egy őrült nő személyében, és Emma képtelen lesz szembeszállni a sorssal, hogy megvédhesse épphogy felfedezett boldogságát. 
Szerelembe esni könnyű. Elszökni a végzeted elől a szerelmeddel, már kevésbé az. 
Életfogytig – Tarthat addig egy szerelem?

Nagy Nikolett Beatrix egyik festménye

Első benyomás : Nagy Nikolett Beatrixot még 2013 tavaszán egy író-olvasó találkozón ajánlotta Szurovecz Kitti írónő. Niki könyve akkor még kiadás előtt állt, de Kitti csak jót mondott a műről, ezért elhatároztam, a megjelenés után megszerzem. Ám ez kicsit elmaradt, ugyanis mindig mást vásároltam helyette, egészen az idei Könyvhétig, ahol szinte fillérekért könyörgött a könyv, hogy jöjjön haza velem. Sikerült ott találkoznom az írónővel is, aki nagyon szimpatikus személyiség.  Lebeszélnem vele, egy interjút, hogy Ti is jobban megismerjétek. A könyv kivitelezés szempontjából elég jól sikerült. Igaz, hogy vékonyka, de az oldalak teljesen ki vannak használva. Kevés üres részt találunk. Fogásra is kellemes, vékony papírokra nyomtatták. A borító egyszerű, de pont ez a szépsége.

A történet és felépítés :  Nehéz erről a könyvről írni. Egyrészt nagyon rövidke történetről beszélünk, másrészt nem akarom lelőni a poént. Akkor " in medias res" módjára vágjunk bele a közepébe. A történetben megismerünk egy átlagosnak tűnő 19 éves lányt, aki mit sem tud róla, hogy különleges. Ő az Időtlenek közé tartozik, ami azt takarja, hogy nem öregszik, de ugyanúgy meghalhat, mint bármelyikünk. Mikor Emma megtudja, hogy különleges, három férfihoz kerül, név szerint Ébenhez, Matthez és Klaus-hoz. Ők mindhárman különlegesek. Különböző kalandok történnek velük a történet folyamán. Nagyon a könyvecske végén megismerjük Nonnavellt, aki a főgonosz szerepét tölti be. De ennél többet nem akarok írni. Nem is tudnék spoiler nélkül.

Egyik jelenet a könyvből

Akkor úgy általában.  A könyv műfaját tekintve nagyon nehezen tudnám meghatározni. Romantikus történet? Nem igazán, a könyv vége felé kezd csak kialakulni egy kis romantikus szál Emma és Éden között. Azt hittem, a csókig sem jutunk el. Fantasy? Azon kívül, hogy a szereplőink Időtlenek, nincs semmi fantasztikus dolog. Akkor realista? Az sem teljesen. Ezek mind megtalálhatóak ebben a 160 oldalas kisregényben. Érdekes, de semmiből sem volt túl sok. Arányosan ötvözte az írónő a műfajokat, ezzel egészen egyedit alkotott. 

A helyszínek igényesen ki lettek dolgozva. Itt sem jelenik meg a fantasztikum. Pontos város- vagy helységnevet nem tudunk meg. Ezért is azt sugallja felénk : Ez egy teljesen átlagos történet, bárhol megtörténhet. Ez így is van. Város, iskola, kastély mindenütt van. 

Az első pár sor után észrevettem, hogy Niki mesterien tud fogalmazni. Olyan szófordulatokkal találkoztam a könyvben, melyek lenyűgöztek. Emellett gyönyörű metaforákkal és hasonlatokkal tűzdelt szöveget vehettem a kezembe, amely csak úgy sodort magával. Ja, és humorból sem volt hiány :) Észre sem vettem, hogy vége lett. Elsőkönyves szerzőtől nagyon ritkán látni ilyen minőségű alkotást. Szívből gratulálok!

Karaktereink tökéletesen életszerűek, némi plusszal, ami jelen esetben az, 

A főgonosz, Nonnavell

hogy Időtlenek. Emma kicsit hajaz a Twilight Bellájára, de csak icipicit. Főként naivsága és ügyetlensége miatt hozom ide a Twilightot, de másban még hasonlóságot sem véltem felfedezni a másik sorozattal. Ébenben megvan a kellő titokzatosság, a bátorság és a kellő érzékiesség, ami egy főhősben meg kell, hogy legyen. Sajnálom, hogy a szerelmi szál is csak a könyv vége felé bontakozott ki. Bár érezhettük a két főhős közti kémiát már a történet elején is, de igazság szerint akkor még azt sem tartottam kizártnak, hogy Matt lesz Emma lovagja. De ez nem így lett szerencsére. A többi szereplő is eléggé ki van dolgozva. Különösen tetszett, hogy szinte csak 3-4 szereplő körül forgott a történet, nem nagyon keveredtek bele jelentéktelen alakok. Ám nekem a főgonosz, aki éppen csak beköszön hozzánk az utolsó fejezetben, kicsit gyenge volt nekem. Lehet, a későbbiekben teljesen kimutatja a foga fehérjét. Lehet, kicsit lájtosabb főgonoszunk lesz, vagy nem volt ideje kibontakozni?

A történet szép lassan halad előre. Nagyon sok apró részlet kiderül a szereplők életéről, valamint jelleméről. De a vége........ ah. Hogy lehet így egy könyvet befejezni kedves Nikolett? :D Nyitott minden.Akkora függővéget hagytál nekünk, hogy ah....... :) Pont ott vágod el, amikor kezd kibontakozni minden, meg amikor a főgonoszunk is csinál valamit a zsaroláson kívül. Kérem most a következő részt!

Emma és Ében

Értékelés/ Összegzés :  

Történet : Rövid, de tömör. Függővég! Most úgy érzem, hogy egy nagy, vastag könyvből csak nagyon keveset olvastam. De tetszett :)

Karakterek : Kidolgozottak, szerethetőek, életszerűek. Talán ez a három legfontosabb dolog.

Borító : Kicsit nagyon egyszerű számomra. Szebbet érdemelne a könyv. 5/3

Összességében : 4,5/5 Elsőkönyves szerzőtől szép teljesítmény :)

Nagyon várom a folytatást! Figyelni fogom a kiadót ezentúl. Kap más szerző is tőlük majd esélyt.

A véleményt Németh Balázsnak köszönjük!