Benkő László - Drezdai emberünk (Delka szerint)

Benkő László Drezdai emberünk című legújabb műve az Atlantic Press gondozásában jelent meg, és a szerző történelmi regényeinek sorában a második.

Ez a regény tulajdonképpen arról szól, hogy mindenki mindenkivel… „törődik”. Akarom mondani mindenki mindenkiről… jelent. Jól kezdődik, igaz?

Benkő László jelenkorról szóló történelmi regényeinek sorában második a Drezdai emberünk (az első A spanyol grófnő volt). A fordulatos, izgalmas történelmi regény a nyolcvanas évek Kelet-Európájában játszódik, Németország újraegyesítése és a Szovjetunió szétesése idején. Az első fejezet egy 1962-ben történt tragikus eseményt mutat be, amely mondhatni biblikus módon határozza meg a résztvevők és gyermekeik további kapcsolatait, fölé- és alárendeltségi viszonyait. A második fejezet már 1985-be ugrik, a szereplők sorsát egész 1991 végéig követhetjük. A regény időszerkesztése teljes mértékben idomul a témához: az első harmada bemutat közel hat évet, a második harmad néhány hónapot, és ahogy sűrűsödnek az események, nő a feszültség, úgy a harmadik részben már óráról órára követhetjük a történteket.

A regény két fő helyszíne az NDK-NSZK és a Szovjetunió. Egyik egyesülne, a másik épp oszladozik… Ezeken belül pedig a kelet- és nyugat-német titkosszolgálatok parancsnokságai és kerületi irodái, illetve a jó öreg KGB-székhelyek. Fontos stratégiai pont és a regény végi dráma fő helyszíne Vetrogora, a Szovjetunió különleges védelem alatt álló zárt körzete, ahol különböző álcák alatt (természetvédelmi terület, régészeti ásatások miatt lezárt terület, stb.) termelnek a fegyvergyárak.

A szereplők pedig természetesen titkosügynökök. Ott van Pável Mihejev, aki „apai örökségként” hordozza magával a Szmirnov tábornok iránti – sokszor kényszerű – hűséget. Egyszerű irodai emberből lesz titkosügynök az NDK-ban, majd a két Németország egyesülése után Szmirnov biztonsági főembere. De azért nem anti-hős ő: bár képességei Szmirnov tábornok hathatós támogatása nélkül nem predesztinálták volna ilyen rangra és hatalomra, azért beleszokott és beletanult szakmájába. Hősiességének és helytállásának köszönhetően menekült meg egy rakomány fegyver a terroristáktól, illetve a végső konfliktus megoldásában is hidegvérrel és szakszerűen működik együtt. Apropó terroristák… Ahol fegyver van, főleg ahol nagy mennyiségben van, ott óhatatlanul megjelenik a szervezett bűnözés. A kelet-európai rendszerváltás zűrzavarában mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti, igyekszik a lehető legjobban kikeveredni az eseményekből: a politikusok a megfelelő pártra próbálnak helyezkedni (Gorbacsov mellett megjelenik Putyin, a későbbi elnök neve is, aki akkor már egyre befolyásosabb), a gazdagok meg akarják őrizni vagyonukat és befolyásukat, a maffia pedig igyekszik a zavarosban halászni. Szmirnov tábornoknál senki nem tudja jobban Vetrogora zárt körzetének jelentőségét, és azt, hogy fegyverre kommunizmusban és demokráciában egyaránt szüksége van. Tisztában van azzal, hogy ha változatlanul át tudja menteni ezt a  szerkezetet, elképzelhetetlenül nagy vagyon és befolyás ura lesz az új rendszerben is. Ezért Moszkva felé is hűséges marad, de a Nyugat felé is nyit: a turizmus és a tudomány égisze alatt folytatja üzelmeit. Így kerülhet a Szovjetunióba Cornelia Dietrich, aki civilben neves régészprofesszor, amúgy német titkosügynök.

Cornelia és Mihejev már Drezdában megismerkedtek, ahol kezdetben „ügynöki feladat” voltak egymásnak, később azonban kapcsolatuk titkos szerelmi viszonnyá mélyült. Mindketten átélték a német újraegyesítés körül dúló titkosszolgálati háborút, és  mindketten megúszták: feletteseik időben kiemelték, visszahívták őket. Mindegyik félnek megvolt a maga titkos célja Cornelia (fedőnevén Darázs) és Mihejev korábbi kapcsolatának „felmelegítésével”, így hát a nő lett annak a soknemzetiségű régészeti delegációnak a vezetője, amely engedélyt kapott a vetrogorai terület kutatására. Itt tűnik fel újra Makszimov, a nyugalmazott KGB-tiszt, Mihejev korábbi felettese, akit szintén biztonsági szakemberként alkalmaz Szmirnov tábornok. Érdekes, sőt több mint érdekes szereplő Nasztaszja Tyihonova, Szmirnov személyi asszisztense, aki mindig mindenhol jelen van, de sohasem feltűnően, aki mindenkiről mindent tud, de önmagáról semmit sem árul el, épp ezért ideális „jobbkeze” főnökének. És aki épp ezért ideális titkosügynök lehet… Vajon az? Látszólag nem, de ki tudja? Kiderül… A két férfi és a két nő között érdekes szerelmi sokszög szövődik, bár leginkább elméleti síkon. Ha van valami, amit hiányolok a regényből, akkor ez az: egy kis szikra, egy pici szenvedély, életszerű szerelmi érzések ezen „tökéletes katonák” között… Érdekes szereplő az Anker fedőnevű titkosügynök: ő az egyetlen, akinek igazi neve nem jelenik meg a cselekmény során, s bár folyamatosan jelen van a háttérben, információi pontosak és nélkülözhetetlenek, csak az utolsó oldalon derül fény a kilétére.

A Vetrogorában felgyorsulnak az események, úgy tűnik, az NDK/NSZK-beli kaland csak előjáték volt: titkos fegyverszállítmányok, feszült és bonyolult politikai helyzet, általános rossz gazdasági körülmények, a szervezett bűnözés megerősödése, emberrablás, fegyveres összecsapások, egy éjszaka alatt lezavart vezetőségcsere… A konkrét harcok mellett egyre erősebbek az irodai pozícióharcok, a konkrét golyóváltások mellett folynak a szópárbajok, mindenki jelent, mindenki megfigyel, mindenki legalább kettős ügynök…

Benkő László izgalmas, pörgős regénye valódi jó olvasmány. Újdonság a témája, a körülöttünk lezajlott közelmúltbeli eseményeket jeleníti meg, az általunk is megélt történelem kulisszái mögé láthatunk be. A szereplők megépítése talán erősebb volt A spanyol grófnőben, itt kissé elsikkad a lelki háttér, a tettek mögött rejlő gondolatok, érzelmek csak felszínesen jelennek meg. A cselekedeteket irányító motivációk (köteles hűség, hazaszeretet, politikai és gazdasági okok) nagyon erősek, de mintaszerű viselkedésükkel, érzelmi életük hideg kordában tartásával kissé gép-embereknek tűnnek a regény alakjai. Viszont ki kell emelnem, hogy a befejezés remekül sikerült: az utolsó órák felgyorsuló eseményei, a filmszerű jelenetek, a frappáns megoldások felpörgetik a fantáziát és kellemes, jóleső érzéssel lehet letenni a regényt.

A véleményt az "Olvasóterem.com"-nak köszönjük!