2014. július 3., csütörtök

William G. Winkler - 210-es izotóp (Hiranneth szerint)

William G. Winkler: A 210-es izotóp

4/5

"Sir Alex Cramer, a tenger alatti olajkutatás világszerte elismert szakértője egy bécsi konferencián ismerkedik meg Kathy-vel, a tolmácsnővel és az egyéjszakás házasságtörő kalandból életre szóló szerelem lesz, mely tele van nosztalgiával és bizonytalansággal, ahogy Sir Alex különös karrierje is, mely már egészen fiatalon a Royal Dutch Shell olajkonszern amerikai vállalatának igazgatói posztjáig repíti.
A felfelé ívelő pálya azonban elszántabb versenytársak ambícióiba ütközve egyszer csak abbamarad. És ekkor kezd érdeklődni Sir Alex a nagy oroszországi változások és a még nagyobb szibériai olajlelőhelyek iránt. Első moszkvai útján ismerkedik meg Vlagyimir Golubenkóval, a KGB majd az FSZB ügynökével, aki megpróbálkozik a neves olajkutató beszervezésével. Sok évvel később Londonban találkoznak újra, de Golubenko hamarosan egy radioaktív izotóppal végrehajtott gyilkosság áldozatául esik.
Egy szenvedélyes szerelem és egy végzetes nagyhatalmi intrika története ez a thriller, melyben a nagysikerű A pénzváltó szerzője Sir Alex Cramer életútját követve tárja fel a hírhedt londoni polóniumos gyilkosság hátterét."


Ezelőtt még nem volt szerencsém az íróhoz, így kíváncsian kezdtem bele a regényébe. Annak ellenére, hogy az olajkutatás nem egészen az én világom. Így én voltam a legmeglepettebb, hogy lefoglaltak még azok a részek is, melyek kicsit mélyebben foglalkoznak ezekkel a részekkel. Ebből is látszik, hogy a hangulat teremtés, és érdeklődés fenntartása jól megy.

A cím és a fülszöveg alapján azt vártam, hogy a radioaktív izotóp sokkal hamarabb színre lép, de jó pár oldalt kellett várnom, és igazából fontossága abban rejlett, hogy indokot szolgáltatott a két oldalnak a különböző lépések megtételére (amiket amúgy is megtettek volna).  

Ami nagyon tetszett a történetben, hogy nekem legalábbis nagyon alaposnak és hitelesnek tűnt ennek a kornak, ezeknek a történéseknek a leírása. Úgy gondolom, hogy nagyon komoly utánajárás és kutatómunka rejlik a történet mögött. Ez mindig imponált nekem, mert egyrészt megtisztel az író azzal, hogy minőségi munkát ad át nekem, másrészt a tudásáról és kitartásáról is számot ad. Emelem kalapom.
A másik, hogy ugyan ez nem egy száguldó cselekményű történet, mert minden szépen, lassan épül fel az olvasó szeme előtt, mégis, van annyi fordulat benne, hogy az olvasó ne tegye le a könyvet, hanem egyre tovább és tovább olvassa.

Mondjuk nekem néhol már sok volt ez a mindenki mindenki ellen felállás, de attól függetlenül hogy én idegenkedem ettől, sajnos ez még ilyen a valós életben is.

A szereplők közül én Alex-et és Kathy-t kedveltem meg a leginkább. Ellenben Ron Baldwin alakja igen ellenszenvesre sikeredett, még úgyis, hogy alig szerepel a történetben.
A többiek akik csak ideig-óráig jelennek meg, nem hoztak úgy különösen lázba, talán csak az oroszokat leszámítva, ott voltak igen érdekes szereplők. S bármit is tettek, óhatatlanul ott motoszkált a fejemben, vajon én másképp tettem volna-e a dolgokat egy olyan időszakban.

A hangulat teremtés és teljesen rendben van. Ahol kellett ott kíváncsian vártam, kissé féltve főszereplőnket, képes lesz-e kivágni magát a szorult helyzetből. Vagy éppen azért reménykedtem, hogy a magánélete fog végül sínre kerülni. Eltudtam képzelni a fagyos orosz estét, vagy éppen a menekülést az éjszaka leple alatt. Külön tetszett, hogy egy rövid pillanatra kicsiny hazánk is bekacsint a történetbe.

Habár a fülszöveg nagy hangsúlyt fektet a szerelmi szálra, a történetben ez egyáltalán nem így érződik. Szerintem épp a megfelelő mértékben jelenik meg, és remekül belesimul a cselekménybe. Úgyhogy ha valaki attól fél, hogy ez elviszi az egészet, megnyugtatom, nem így van.

A történetet igazából mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a kicsit lassabb cselekményt, a fordulatokat, a politikai játszmákat.

A véleményt Hiranneth-nek köszönjük!

Nincsenek megjegyzések: