Még a könyvhéten találkoztam ezzel a könyvvel az Atlantic Press standjánál, úgy ajánlották, hogy olvassam el. A fülszöveg egy idézet a könyvből, viszont belelapozva a könyvbe úgy egy-két oldal után már teljesen beleolvadunk abba a falusias közegbe, ami elénk tárul.
Történetünk középpontjában Varacska áll, ami egy kis falu. Itt lakik a visszafogott, dolgos Talyigás Irma, aki megváltozik. Egy hang kezd neki duruzsolni, mit kell tennie. A szerény nőből fokozatosan egy buja pénzhajhász lesz, aki épp csak azt nem használja ki, aki nem engedi. A nő mindent meg akar szerezni, miközben a hang a fejében - az Ürdög hangja, amely megkísértette a lelkét - folyamatosan biztatja.
Valamiért a Dorian Gray jutott róla eszembe, ahol ugyan a fiatalságról szólt minden, de Dorian is romlásba taszította a körülötte levőket.
Irma fordulópontja onnan figyelhető meg, hogy Incike fehér macskáját, aki az egyetlen társa, megfolytja - ezzel romlásba víve Incikét is, akiben négylábú tartotta a lelket.
Irma hol a testének felajánlásával, hol a dekoltázsával éri el a célját, miközben minél több pénzt akar kicsikarni magának, hol pedig már zsarolásig fajulnak a dolgok.
A könyvet végig átitatja a falusias légkör, ahol a titok nem maradhat titok, mindenki mindent jobban tud minden eseményről (még annál is, aki részese volt az eseményeknek). Vannak pletykák, tilosban járó kapcsolatok, és érződik az összetartás is. A közösség ugyanis kiveti magából azt, aki nem a normáknak megfelelően viselkedik. Így kezdenek el pusmogni Irmáról is, aki egyre mélyebbre csúszik erkölcsileg - negatív karakterfejlődésen megy keresztül.
A kötet vége felé már érezhető, hogy a falusi életbe belepiszkál a nagyvilág is, jönnek az új, a trendi termékek, melynek terítésénél persze Irmuskának ott kell lennie.
Sokan akarnak kitörni ebből a vidéki légkörből, mégis keveseknek sikerül. Lehet, hogy egy idő után térnek csak vissza, lehet, hogy korábban, de minden szál visszavisz Varacskára és a tőle nem túl távol elhelyezkedő Turgyóra.
Szépen megfogalmazott, többször a vidékies nyelvezet sajátosságait is felsorakoztató stílusban megírt történet. Kusza szálakkal átszőve, érdekes jellemeket felsorakoztatva, hamisítatlanul magyaros kötet, ami fölött átsiklottam volna, ha nem érkezik közvetlen ajánlás, és ezzel szerintem sokan így vannak még.
Történetünk középpontjában Varacska áll, ami egy kis falu. Itt lakik a visszafogott, dolgos Talyigás Irma, aki megváltozik. Egy hang kezd neki duruzsolni, mit kell tennie. A szerény nőből fokozatosan egy buja pénzhajhász lesz, aki épp csak azt nem használja ki, aki nem engedi. A nő mindent meg akar szerezni, miközben a hang a fejében - az Ürdög hangja, amely megkísértette a lelkét - folyamatosan biztatja.
Valamiért a Dorian Gray jutott róla eszembe, ahol ugyan a fiatalságról szólt minden, de Dorian is romlásba taszította a körülötte levőket.
Irma fordulópontja onnan figyelhető meg, hogy Incike fehér macskáját, aki az egyetlen társa, megfolytja - ezzel romlásba víve Incikét is, akiben négylábú tartotta a lelket.
Irma hol a testének felajánlásával, hol a dekoltázsával éri el a célját, miközben minél több pénzt akar kicsikarni magának, hol pedig már zsarolásig fajulnak a dolgok.
A könyvet végig átitatja a falusias légkör, ahol a titok nem maradhat titok, mindenki mindent jobban tud minden eseményről (még annál is, aki részese volt az eseményeknek). Vannak pletykák, tilosban járó kapcsolatok, és érződik az összetartás is. A közösség ugyanis kiveti magából azt, aki nem a normáknak megfelelően viselkedik. Így kezdenek el pusmogni Irmáról is, aki egyre mélyebbre csúszik erkölcsileg - negatív karakterfejlődésen megy keresztül.
A kötet vége felé már érezhető, hogy a falusi életbe belepiszkál a nagyvilág is, jönnek az új, a trendi termékek, melynek terítésénél persze Irmuskának ott kell lennie.
Sokan akarnak kitörni ebből a vidéki légkörből, mégis keveseknek sikerül. Lehet, hogy egy idő után térnek csak vissza, lehet, hogy korábban, de minden szál visszavisz Varacskára és a tőle nem túl távol elhelyezkedő Turgyóra.
Szépen megfogalmazott, többször a vidékies nyelvezet sajátosságait is felsorakoztató stílusban megírt történet. Kusza szálakkal átszőve, érdekes jellemeket felsorakoztatva, hamisítatlanul magyaros kötet, ami fölött átsiklottam volna, ha nem érkezik közvetlen ajánlás, és ezzel szerintem sokan így vannak még.
Mintha csak a nagyimat hallanám. Ha az ember nem is tartózkodik otthon, a szájhagyomány gondoskodik róla, hogy akkor is mindent tudjon. Olyan az egész könyv, mintha az írónő eljött volna a falunkba, álnevet adott volna az itteni lakóknak, és elmeséli a történetüket. Igazi falusias "harcszínteret" vázol fel, ahol az embereknek meg kell küzdeni a pletykákkal, a "mindenki mindent tud" érzéssel és azzal, hogy ha el akarsz valamit titkolni a falu elől, akkor kösd fel a nadrágod... két nappal később úgyis már a kocsma vendégeinek száján lesz. Közben persze vannak szerelmi históriák, és közös múltak, amikről egyesek szívesen elfeledkeznének, de mások ezt nem engedik.
Ez a könyv azoknak fog tetszeni, akik szeretik Mikszáth műveit, vagy akik kíváncsiak rá, milyen a falusi élet, vagy csak be akarnak lesni egy másik falu szokványos mindennapjaiba...
A véleményt FFG-nek köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése