Pergel Zsolt: Halálgyár (Zakkant szerint)

"Csak ültek ott, és várták a döntést, hogy mit ítél a bíró, mennyit ér egy megszüntetett élet. A hosszú hónapok alatt lényeges változáson mentek keresztül. A kezdeti gyűlölet és a harag mostanra elmúlt, csupán a végtelen szomorúság volt az, ami megmaradt. Dolgozott bennük, és kitöltötte a mindennapjaikat."

  

Megdöbbentő könyv. Nehéz erről recenziót írni, ez az a kategória amit el kell olvasni, még akkor is ha közben fájdalmas és felháborító. Pergel Zsolt megtörtént esetet dolgoz fel könyvében, ami a Kádár korszak sötét éveiben történt meg.

Pontos évszámot nem lehet belőni és a magyarországi kórházak is csak azoknak lehetnek ismerősek, akik jártak ott, akárcsak maga a Város, ahol a történet játszódik. A szerző a könyv utószavában így mesél a történetről:

"Az általam kreált karakterek természetesen nem léteztek vagy legalábbis más néven és más jellembeli tulajdonságokkal élték életüket, de a tények ettől nem változnak. Abban a bizonyos kórházban az akkori vezetőség és maguk az orvosok is tudtak erről a bűncselekmény-sorozatról, és részt vettek benne. Nevezetesen abban, hogy az ezer gramm alatti és gyenge vagy alig észlelhető életjeleket mutató koraszülött babákat abortumként könyvelték el, és úgy is kezelték őket: a szó szoros értelmében kidobták őket a szemétbe"

Akkoriban ennyit ért egy élet. Valahol a vezetés felső szintén magas rangú emberek döntötték el, hogy egy-egy kórházban milyen hozzáállással kezeljék a koraszülést és mennyi esélyt adjanak egy-egy kis életnek. A doktorok orvosi esküjüket megszegve tartották be az utasítást, mert rettegtek attól, hogy karrierjüknek és életüknek búcsút inthettek.

A regény főszereplője Dr. Nagy Levente igazságérzete miatt már összetűzésbe került egy fővárosi kórház vezetésével, így vidékre száműzve próbálják elhallgattatni a fiatal orvost. A férfi lemondott pesti életéről, karrierjéről és aktatologatóként igyekszik túllendülni az őrült időkön. Egy darabig megy is neki, ám hamarosan fura dolgokat kezd tapasztalni a kórház szülészetén, ami nem hagyja nyugodni. Gyanúsan hasonló eseteket lát, mint ami ellen egykoron felemelte a hangját és ami miatt elhallgatták. Igazságérzetét hiába próbálja elnyomni, nem tudja, így újra nyomozásba kezd és megdöbben a látottakon. A kórház főorvosa, adjunktusa és a szülészet orvosa is nyakig benne van a szörnyűségekben.

Levente története mellett megismerhetjük Zsófia mindennapjait, aki titkárnőként a kórház főorvosával folytat viszonyt. A lány édesapja az Intéző, aki azért felel, hogy a titkok ne derüljenek ki és mindenki csak annyit tudjon, amit fel tud dolgozni. Levente egyre jobban beleássa magát a Város szülészetének ügyeibe és közben Zsófiához is közel kerül, nem is sejtve, hogy az édesapja egy utasítással örökre elintézheti az orvost. Közben feltűnik a Kalapács névre hallgató titkos szolgálatis, aki nevét a kedvenc játékszeréről kapta, amivel igencsak fájdalmas belátásra bírja az embereket, akik nem a felsőbb utasításoknak megfelelően viselkednek. Betekintést nyerhetünk egy morfium függő orvos (Barnabás) munkájába és droghoz való menekvésébe a szörnyűségek elől és tanúja lehetünk a szülészeti osztályon dolgozó nővér áldozatos munkájának.

Megismerhetünk egy terhes anyukát is (Emesét, és férjét Gábort, aki egy gyárban műszakvezető), aki féltőn óvja magzatát. Sajnos elkerülhetetlen, de ők szomorú főszereplői lesznek ennek a borzasztó történetnek.

Mert a halál akkor a legfájóbb, ha még csak emlékünk sincs az ismeretlenül is szeretett személyről, ha nem tudtunk elraktározni magunkban semmilyen képet róla, amely esetleg lelki mentőövet nyújthatna a fájdalom perceiben.

Pergel Zsolt valóságos történetre épít, éppen ezért ennyire erős és éppen ezért ennyire szomorú. Hogy ilyenek megtörténtek akkoriban és ezeket az eseteket elhallgatták. Hány anyuka hitte azt, hogy gyermeke halva született? Hány koraszülött nem kapott esélyt mert statisztika volt egy-egy jelentésben? Hány orvos nézte végig kollégái ügyködését és őrült bele abba a tudatba, hogy nem tud segíteni ezeken a szerencsétlen gyereken, mert akkor őt magát is eltiporják és eltörlik a Földről? 

Értékelés: 5/4 

Nem szeretnék sok személyes véleményt beletenni a blogba, nem kenyerem a politizálás sem és mivel nem látom át az akkori rendszert és mivel nem is éltem akkor, így nem vonok le következtetéseket. Ezeket megteszik majd mások. Csak annyit tudok leírni, hogy nagyon szívszorító volt olvasni ezeket a sorokat. Tudjátok, vannak olyanok, amikor ülsz a villamoson és tudod, hogy le kéne szállni, de nem tudsz mit csinálni csak nézel ki a fejedből és alig bírsz megmozdulni a döbbenettől, amit 2 oldallal ezelőtt olvastál. Amikor csak arra tudsz gondolni, hogy miért történtek ilyenek? Nah! Valahogy így éreztem magam a könyv vége felé én is.

Az író bár csak 160 oldalban meséli el a történetet, de ez bőven elég arra, hogy jó korképet és jellemábrázolást kapjunk a szereplőkről. Jól elkülönülnek a jó és a rossz oldal kulcsfigurái, de azért meglepetések is értek a Halálgyár című regény végén. Ha valaki magyar vonatkozású és felkavaró regényt szeretne a kezébe venni a szülésszabályozás témakörében és elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy az abortuszról, a halva született gyerekekről, a kukába dobott életekről olvasson, annak sok erőt kívánok a könyvhöz. Jó, hogy valaki írt erről, mert ez a téma fontos és kell róla beszélni/írni még akkor is ha múltbeli eseményeket dolgoz fel.  

Néhány hasonló vonatkozású cikk még a témában:

Abortuszipar a szocializmusban: 5 millió elvetetett magzat

Csecsemőgyilkosságok a Kádár-korszakban

Életről dönteni - De kiéről? 

A könyvben Dr. Czeizel Endre utószavát olvashatjuk:

"A könyv egy szégyenletes orvosi gyakorlatot tár fel, és írója jól érzékelteti, hogy a tisztességes orvosok számára ez mekkora lelki terhet jelentett, hiszen többen bele is rokkantak. Maga a téma, vagyis az extrém koraszülöttek megléte azonban jelenleg is súlyos orvosi gond, és valójában csak egy igazi megoldás ismert: a megelőzés. (...) Sok gondunk közül Pergel Zsolt egyet emel ki, és mutatja be jó írói kvalitásokkal. Érdemes megismerkedni ezzel a problémával, mert megoldása túlnyúlik az egészségügy hatókörén, össztársadalmi megvitatást és konszenzust igényel. Ajánlom ezért az olvasók figyelmébe Pergel Zsolt könyvét."

A recenziót Zakkantnak köszönjük!