Mostanában sokkal többet olvasok, mint írok, és ez így nincs jól. Többek között azért, mert inkább a szakdolgozatommal kellene foglalkoznom, mint az egyéb teendőkkel...de majd nem sokára. Most inkább meg kellene írnom az íróasztalomon pihenő, pontosan 8 könyvről szóló postomat, és még akkor sem értem utol magam, csak egy kicsit lélegzethez juttatna...
Így hát nagy elhatározás kellett ahhoz, hogy a kezemből letegyem az épp aktuális olvasmányomat, és billentyűzetet "ragadjak". Ez rosszul hangzik, pedig igazából olyan szívesen megosztom Veletek Trux Béla könyvéről a véleményemet. (Csak lenne valaki, aki gépelget nekem. :-)) Na mindegy is, vágjunk bele...)
Gondolom tudjátok páran, hogy írok a Könyvfalók blogba is, havi két alkalommal. Itteni "tagságomnak" köszönhetően jutottam a lehetőséghez, hogy elolvashattam A templomos lovag c. kötetet, mely az Akkon sorozat 1. része, és Trux Béla elsőkönyves író nagyszerű irománya.
A kérdésekre a válasz határozott igen.
A könyv nagyon tetszett, éppen nekem való olvasmány volt. Kellően vastag, történelmi háttér, szerelem, küzdelem...
Bár a háborúkat nagyon nem szeretem, és jobban kedvelem, ha egy könyvnek inkább csak a hátterét adja a harc, ebben a kötetben az sem zavart, hogy a történet szerves részét a keresztes háborúk adták. Valahogy így állt össze a kötet, így lett kerek egész a történet.
A főhős egy fiatal férfi, Tristan von Zorn, akit egy nagyon "jó fej" földesúrnak ismerhetünk meg a kötet elején. Rendesen bánik a birtokán élőkkel, tisztességes, nincs benne önzés.
Hamarosan megismerkedik egy régi "ismerős" lányával, Susanne-val, akit első látásra megszeret, amúgy lovagias módon. Meglátja, beleszeret, és gyakorlatilag pillanatok alatt az életét tudná adni érte. A lánynak persze ez nagyon tetszik, s találkozgatnak egy ideig, mert mindketten tudják, hogy eltérő származásuk miatt nem igazán lehetnek egy pár...
A lánynak "remek" ötlete támad, hogy megoldja ezt a problémát, és Tristant a szerelem nevében kéri, hogy tegye meg, amit ő kitalált. Tristan természetesen nem jön rá, hogy micsoda csapdába csalták, de annyira elvakult a szerelemtől, hogy igazából semmi sem akadályozhatja meg a tragédiát, mellyel a fiú elindul egy úton, menekül a múltja elől, és egy másik jövőt épít magának, melyben Susanne csak álmaiban létezhet...
Tristant hajtja a kétségbeesés, a bűntudat, s csatlakozik a Templomosokhoz, akik toboroznak, hogy induljanak Isten nevében a Szentföldre. Birtokait a Rendnek adja, felölti a társaság megszokott ruházatát, és kezdetét veszi a nagy kaland, ahol a harcok közben is új barátokra tesz szert, ismeretlen emberekkel találkozik, s felbukkan egy lány is, aki különös praktikákat űz...
A könyv 652 oldala közül egyiken sem unatkoztam. Izgalmas, pörgős, cselekménydús történetnek lehettem az olvasója. Sokan írtak a méltatásán kívül még a hibáiról is, de én mindig "egyszerű olvasóként" állok neki egy kötetnek, és nem a hibákat keresem. Így ha nem szembetűnőek azok, sokszor észre sem veszem őket. Pl. itt is így volt. Engem csak sodort magával a sztori, mit törődtem én a hibákkal?? Semmit. Csak olvastam és olvastam... Néha bizony undorodtam is a leírtakról. Egy emlékezetes ilyen rész volt, mikor a részeg Enzoról olvashattam, aki képes volt megerőszakolni a saját lányát, aki hiába is próbált védekezni, s az anyjának is hiába mondta el a dolgokat másnap. A nő csak a részegsége miatt "bántotta" az urát...azért amit a lányukkal tett...hát el sem hitte Angelica panaszát... félkegyelműnek gondolta...Később a lány meghalt, magzatával együtt, melynek tulajdon apja volt a nemzője, és Enzo beállt a Keresztesek közé, így nem kellett a családja szemébe néznie.
Mindenesetre szeretettel ajánlom mindnyájatoknak ezt a könyvet, sőt a szerző azt ígérte, hogy karácsonyra itt lesz a következő rész is, úgyhogy azt is olvassátok el szaporán.
Még annyit írnék, hogy ne csak a történetet méltassam, a kiadónak, az ABA könyvkiadónak is kijár a dicsőítés, hiszen nagyon jó minőségű könyvet adtak ki. Én személy szerint azt szeretem, ha egy könyv puha táblás, így könnyebben gyűröm bele a táskáimba, viszont így könnyebben is sérül. Ezt a köynvet nem kíméltem, mégis alig látszik rajta, hogy forgattam, sőt a gerince egy kicsit sem tört meg. Könnyen forgatható, olvasható, igényes kiadvány, remélem, hogy a következő rész is ilyen lesz, mind belsőleg, mind pedig külsőleg.
A recenziót Fécsinek köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése