Rupáner-Gallé Margó: Randevú a Nílus partján (Roni szerint)

Fülszöveg:

Betti és Iván esküvőjét a vőlegény új egyiptomi szállodájában tartják, de ez még csupán egy másik romantikus történet stílusos befejezése lenne. A nap szenzációja az, hogy a legidősebb Márai lány, a szép Izadóra, egy olasz macsóval tűnik fel az esküvőn, ahol -két év után először- belebotlik gyermekkori szerelmébe, Dávidba. Az olasz fiúnak emiatt rövid úton távoznia kell, bár Dávidot is Iza zárta ki az életéből, miután közös gyermekük halva született, s a lány képtelen volt feldolgozni a veszteséget. 

De ami összetartozik, az előbb-utóbb össze is nő. A szfinx mogorva tekintete alatt újra fellángol egy régi szerelem, és bár a feketehajú magyar szépség az arabokat gyönyörű királynőjükre, Nefertitire emlékezteti, s ebből bonyodalmak is keletkeznek, Márai Izadóra a Níluson végre révbe érni látszik. 

Vagy csak látszik? Mert ekkor megint történik valami, aminek semmiképpen sem szabadott volna megtörténnie…

A Szivárvány könyvek hatodik kötetében RGM a legjobb formáját hozza, ami azt jelenti, hogy a könyv utolsó oldaláig lobogó szenvedélyek és meghökkentő fordulatok tartják izgalomban a romantikát és kalandot kedvelő olvasót.

A könyvről:

Rupáner-Gallé Margótól azt hiszem, megszokhattuk már, hogy mindig szórakoztató, a hétköznapokból egy kicsit kiszakító, közeli vagy éppen távoli városokba kalauzoló történetekkel varázsol el minket. Ha nem is véglegesen, néhány röpke órára egészen biztosan elfeledteti velünk a hétköznapok rohanását és a mindennapi tennivalókat.

Egy igazán különleges családról olvashatunk könyveiben, igazán különleges helyszíneken és igazán különleges helyzetekben, s közben mi magunk is igazán különlegessé válunk...

A Márai-lányok történetei közül immár az ötödik kötetet tarthatjuk a kezünkben, amely a Randevú a Nílus partján címet viseli. És most, hogy ez már kiderült, talán nem árulok el újdonságot, ha azt mondom: bizony ez a kötet ezúttal nem teljesen Magyarországon - a már megszokott és szeretett környezetben - játszódik, hanem bizony Egyiptom is jelentős szerepet kap a történetben. S miért éppen Egyiptom? Hiszen ott rendezik meg Iván és Betti esküvőjét....

Igaz ugyan, hogy az Iván-Betti páros hajója révbe ért, ám Izadóra továbbra is a poklok poklát járja. Az életében bekövetkezett veszteség fájdalma állandósulni látszik, ráadásul úgy tűnik elveszítette élete nagy szerelmét, Dávidot is... Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Természetesen  összehívni a válság-tanácsot és gyorsan tervet szőni a békítésre... Ám úgy tűnik, a sorsnak nincs szüksége segítségre, magától is megtalálja a helyesnek vélt utat...

S hogy ez az út majd sima lesz és zökkenőmentes? Nem, ezt senki nem mondta.

Izadóra nem egy vidám lány... Azt hiszem, az alaptermészetéből adódóan sem, de az élet sem igazán bánt vele kesztyűs kézzel - így aztán nem is lehet megkívánni tőle az önfeledt boldogság látszatát.

Míg Betti a nagyvárosban kivirul, Izadóra otthon élete legnagyobb tragédiáján megy keresztül. S a megpróbáltatásoknak ezzel még nincs is vége, egyik rossz a másikat követi az életében.

Láthatjuk, ez a kötet fájdalmasabb, nehezebb, keményebb témákat érint az előzőeknél, s ezáltal a hangulata sem olyan könnyed és önfeledt, mint a Betti a nagyvárosban esetében. A kötet egy küzdelem. Küzdelem a gyógyulásért, a férfiért, a gyermekért, önmagunkért, a jövőért. Rámutat arra, hogy mégsem mindig olyan egyszerű és rózsaszínben játszó az élet, mint a tündérmesékben, hogy bizony a valóság ennél sokkal bonyolultabb és fájóbb. Ám mielőtt elsüllyednénk az önsajnálatban és a letargiában, visszaránt egy hirtelen csapással és visszatölti belénk a remény és a pozitív szemlélet minden apró cseppecskéjét és utolér minket a Margó-féle-életigenlés...:-)

Mindeközben persze megkapjuk a megszokott nőies, kecses, elegáns stílust, a cseppnyi humorral és cinikus csipkelődéssel teli dialógokat, a csodálatos leírásokat, az utánozhatatlan karakterizálást.

Újra kinyílik az Rupáner-Gallé Margó utazási iroda prospektusa - ezúttal nem a belföldi, hanem a külföldi utakat ajánlva -, s a csodás Egyiptomba kalauzol minket a könyvecske útikalauza. S bár a leírások fantasztikusan képszerűek és gyönyörködtetőek, a bemutatás sokrétű, mégsem éri el nálam azt a hatást, mint az előző kötetek esetében. És tudom is a választ, hogy miért. Mert hiányzik belőle a szerelem lángja, a büszkeség, a rajongás, a belülről fakadó lángolás: a magyar táj iránti odaadó tisztelet. És nem baj ez. Csupán azt jelzi, kik vagyunk és hová tartozunk...

Azt viszont mindenképpen elérte, hogy Egyiptomba megint, újra, nagyon el szeretnék menni - régi vágyakat élesztett újjá a könyv, régi kívánságokat, már majdnem elfelejtett régi elképzeléseket... Azt hiszem, jövőre mégiscsak meglátogatjuk azokat a piramisokat ...No és persze a szfinxet. :-)

Karakterek:
Kivételes eset ez a könyv a sorozat eddigi történetében, mert ezúttal olyan szereplőket jelöl ki fő karaktereinek, akik egyszer már díszelegtek a főszereplő címszerepében. Izadóra, a legnagyobb, legkeményebb és leghidegebbnek tűnő Márai - lány most sem hazudtolja meg önmagát, ugyanolyan büszke és arisztokratikus, mint eddig, ám sziklakemény karakterének pillérei meginogni látszanak, a jég lassan elkezd olvadozni és beleláthatunk a jól felöltött maszk mögé, az igazi emberre és nőre.

Gábor dölyfössége és szarkazmusa eleinte zavart és legszívesebben behúztam volna neki egy hatalmasat a két szeme közé, de aztán ahogy kezdte lassan levetkőzni ő is az álcáit és igyekezett megérteni Izadóra érzéseit, kezdtem lassan én is megérteni őt és elfogadni olyannak, amilyen.. Nos, próbálkoztam, de nem vált a kedvencemmé - Ivánt továbbra is előnyben részesítem :-). Mégis azt gondolom, hogy ő az egyik legvalóságosabb, legtermészetesebb személyisége a sorozatnak.

A mellékszereplők közül meg kell említenem mindenképpen a gyerekeket a kórházból. Az orosz kisfiút, aki medúzatámadás áldozata lett, különösen megkedveltem, imádtam a finom, gyerekekhez méltó humorát, játékosságát, pajkosságát. Nos, róla még számos történetet olvasnék! :-)

A lelkileg sérült kislány története már kicsit sok volt nekem... A baleset tragédiája már önmagában is rettenetes egy ilyen pici lány esetében, de a lelki sérülés végképp letaglózott. Izadóra szívfájdalma és ez összeadódott, mázsás teherként nehezedett rám, és alig-alig bírtam kimászni alóla... Persze Margó társ a bajban, és itt is, mint mindig, megmutatta, hogy néha a legreménytelenebbnek látszó helyzetből is ki lehet mászni, a legnagyobb akadályokat is le lehet győzni.
Bár úgy lenne! Bár a valóságban is minden így érne véget! De sajnos, tudjuk, hogy nincs ez így... Mindenesetre a hitet és a reményt mindig visszanyerjük rá a Márai lányok köteteiben. Ezúttal is...

A recenziót Roninak köszönjük!